Mennyi dráma gyereknyelvbe csomagolva

TI: Visszafelé hull a hó -- versek gyerekhangra -- AU: Kiss Ottó DT: versek PD: 1997/10/20 (elektronikus változat) SO: Andrassew Ivántól KW: magyar irodalom, 20. sz. //////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\ Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik (amennyiben az illető fel van tüntetve). Ha a szerző vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait. A MEK üzemeltetői fenntartják maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor töröljék azt a MEK állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia. A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású, szabad terjesztésű elektronikus szövegekkel. A MEK projekttel kapcsolatban a MEK-L@listserv.iif.hu lista e-mail címén lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. A MEK központi Internet szolgáltatásainak URL címei: <http://www.mek.iif.hu>, <gopher://gopher.mek.iif.hu> és <ftp://ftp.iif.hu/pub/MEK>. \\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY //////////////// Kiss Ottó Visszafelé hull a hó -------------------- - versek gyerekhangra - Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig szürke leszek. Akkor csak állunk egymással szemben, mozdulatlanul. Tehát távolodunk, de közeledünk is. - * - Tegnap Márió, az új szomszédunk kisfia azt mondta, hogy egy kislányt csak akkor lehet megszeretni, ha az mindent kétszer mond. Az én mamám viszont azt mondta, hogy ezek gyerekes dolgok, és a gyerekes dolgokat egy magamfajta nagylány már nem hiszi el. És én a mamának adok igazat. És én a mamának adok igazat. - * - Ha a házunk egy nagy léggömb lenne, akkorára fújnám, hogy minden barátom, még a Márió is elférjen benne. Azután közösen pumpálnánk, hogy a játszótér, a park, sőt még a lakótelep is beleférjen. Így a mi házunk az egész világ lenne. - * - Van egy kidöntött fa az ablakom előtt. Tavasszal, amikor minden rügyezik meg virágzik, zöld ágak nőnek rajta. Olyankor arra a lányra gondolok, akinek nagy a hasa és mindig szomorúan járkál a lépcsőházban. Amikor több fa lesz, mint ember, a szomszédok néznek majd egymásra, akár a tanyán a tehenek, és nem fogják tudni, hogy most mi van. - * - Nyáron a Nap olyan önzetlen, úgy osztogatja a barnaságot, mint én az óvodában a vajas kiflit. De az uzsonna sohasem fogy el, mert anya másnap ismét beletesz valamit a táskámba. Ám félek, hogy a Nap egyszer egészen kifehéredik. - * - Amikor nagy leszek, veszek egy tájat. Fenyvesekkel és patakkal. A szélén szélmalom lesz, a közepén rét. Nagy, kerek és piros. - * - Reggel, amikor megcsípi a dér a kertet, a növények hirtelen kinyitják szemüket s rácsodálkoznak ablakomra. Ilyenkor legszívesebben csokorba kötném a jégvirágokat, s mint egy óriás vázába, belehelyezném őket a zöldbe. De nem tudom, enyémek-e a jégvirágok. - * - Te rossz vagy apa, meg anya is, mert sohasem vagytok itthon, amikor este hazajöttök, fáradtak vagytok, elküldtök aludni, sohasem játszotok velem, pénzt adtok, hogy vegyek magamnak játékot, de minden gyereknek ugyanolyan játéka van, és nekem nem kell ugyanolyan játék. De a nagypapa jó, mert ő mindig itthon van, játszik velem, sohasem mondja, hogy fáradt, nyáron a Márióval elvisz a tanyára, kukoricaszárból csinál nekünk varázskardot meg fosztásból varázsbabát, hogy ripsz-ropsz, az égből szeretetet varázsoljunk a földre. - * - Apa, én tudok repülni! Jól van, azt én is tudom, hogy minden gyerekkel előfordul álmában, én viszont igazán tudok repülni. De csak akkor, ha anya nincs itt, és te sem vagy itt, sőt senki, még a Márió sincs velem. Tudod ez azóta van így, mióta a nagypapa meghalt, és azt mondta, csak mi ketten tudunk repülni, a nagypapa meg én, és azt is mondta, hogy ő most nagyon messzire fog repülni, talán vissza sem jön ide a kissámlira. Ám a nagypapa nem mondott igazat, mert amikor ti nem vagytok itthon, és a Márió sincs velem, akkor behunyom a szemem és csapkodni kezdek a szárnyaimmal, és a nagypapa ott ül a kissámlin, és mosolyog, mosolyog, és csak ő hiszi el, hogy tudok repülni. Anya sem, Márió sem, és te sem, apa. - * - Tudod apa, az lenne jó, ha eggyel többször jönnél haza, mint ahányszor elmész. - * - Amikor apa legutoljára összecsomagolt, úgy csináltam, mintha aludnék. De hallottam, hogy azt mondja neked: a kocka el van vetve. Tavaszra, mire apa hazajön, sok kis kocka lesz? - * - Amikor sok csillag van az égen, én kiosonok az udvarra, hintára ülök, s elképzelem, amint suhanok a fekete űrben. Ha a szkafanderen keresztül is hallanád, amit ilyenkor mondok, biztosan velem tartanál. Apa, a távolság is lehet szkafanderből? - * - Szeretem, ha hull a hó. Azt is szeretem, amikor apa eljön hozzánk, de nem szeretem, amikor elmegy. Olyankor a szívemben visszafelé hull a hó. - * - A boldogság az, amikor sokat kapunk. A fájdalom az, amikor ezt mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fájni fog. - * - Amikor vacsoráztunk, anya lefestette a Napot, persze csak szavakkal, de a képzeletemben nem a Napra, hanem legjobban egy csillogó hógolyóra hasonlított, a felhő pedig, mert az is volt a festményen, egy tintahal képében úszott nyugat felé, le a tenger mélyére, oda, ahol sötét van. Csak a hógolyó ragyogott fennt továbbra is, mintha mindig ott akarna maradni, akár apa nagy fehér tányérja a konyhaszekrény tetején. - * - Tudod, anya, az egy nagy dráma lesz, ha nem találom meg az emlékkönyvemet. - * - A szeretet barkákban lakik. Barkák pedig nincsenek. Vagy ha vannak is, errefelé igen ritkák. - * - Anyától apáig egyetlen út vezet, az, amelyiken a hatos autóbusz megy. De ez a járat azóta nem közlekedik, amióta apa feleségül vette anya régi barátnőjét, a Cédát. - * - Ma vettünk egy kutyát, aki anya szerint sokkal többet játszik majd velem, mint a papa valaha is. De szerintem a Terri egyáltalán nem hasonlít a papára. Négy lába van és sokkal alacsonyabb. - * - Az igazi dolgok nagyon mélyen vannak. A feneketlen tó fenekénél is mélyebben. A szívem körül valahol. - * - A Terri mostanában nagyon beteg. És ráadásul valami külföldi betegsége van. Az állatorvos azt mondta, hogy diagnózis. És ez most már biztos. - * - Ha átjön a Márió apukája, akkor Terri mindig az ágy alá bújik, mert nagyon fél. Ha nagy vihar van, Terri akkor is az ágy alá bújik, mert az égnek pont olyan csúnya színe van, mint a Márió-papa nadrágjának. - * - Az a rét, amelyik nagy, kerek és piros, az nem rét. Legföljebb egy kidurrantott gumilabda. - * - Azt mondta a Márió, hogy a spenótot és a répafőzeléket kimondottan szereti, csak azért nem eszi meg őket, mert olyan nagyra nő, hogy ha lefelé néz, elszédül. A Máriónak, tudod, sok mindenben igaza van. - * - Régen, amikor az emberek még némák voltak, a halak gyűlést tartottak, sajnálkoztak egy csomót az emberek miatt, aztán nekik adták a beszédet. Ezt anya mondta. Én meg azt mondom, ha kicsit nagyobb leszek, összegyűjtöm a szavakat egy műanyag zsákba és beleöntöm őket a tengerbe. Hadd beszéljenek ezután a halak is. - * * * -