Szombati Félperces

Curriculum Mortem

 

1971 november harmadikán haltam meg.

Emlékszem szép temetésem volt. Rokonok, barátok, reménybeli örökösök játszották el a gyászt.  A toron, kicsit becsiccsentettem, még nótáztam is, egy keveset.

A temetés után, kórházba kerültem, halálos betegséggel. Több hónapig tartó, fájdalmas kezelések után tünetmentes lettem.

Dolgozni kezdtem, és boldogan éltem a feleségemmel. Ahogy teltek múltak az évek, egyre szebb, és csinosabb lett. Egy szép napon elcsattant köztünk az első csók. Aztán nem láttam többet.

Megkaptam a szakmunkás papíromat, amiért utána, még négy évig tanultam. Barátok jöttek-mentek, végül egy sem maradt.

 Nagyon rosszcsont kamasz voltam. Lányokat hajkurásztam folyamatosan, ám ahogy telt az idő, egyáltalán nem érdekeltek többé.

 Később elvégeztem az iskolát, ahová ezután, még hosszú évekig jártam, majd óvodás lettem.

Most ismét kórházban vagyok, egy inkubátorban. Mellettem anyám fekszik kimerülten.

Hangosan sírok!

Elég kétségbeejtő a helyzetem. Kicsi vagyok, kopasz, nincs egyetlen fogam sem, és…..

be vagyok szarva.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy legény, akit úgy hívtak, hogy Palkó. Ez a legény cseperedett, eszesedett, és ahogy az a sihedereknél lenni szokott, a lányok utáni sóvárgás után, rögtön az élet értelmén kezdett filozófálni. Először, csak felületesen gondolt erre, aztán, egyre többet, míg végül megfogadta, hogy ő bizony kideríti mi az élet értelme! 

Persze hamar rájött, hogy igen nagy fába vágta a fejszéjét. Olvasott Nietzschét, Hitlert, Őrtornyot, Faluinfot, de úgy érezte, nem kap megfelelő választ. 

Elkeseredett, és már kezdte feladni a dolgot, amikor a helyi kocsma mellett összefutott a falu kínai árusával: Tibeti Gézával. ( már régebben magyarosította a nevét)

- Mi a baj kici fiu?

- Hajh, ej regő rejte! (bocs most jutott eszembe, hogy ez magyar népmese) Nagy az én bajom: Nem tudom, hogy mi az élet értelme!

- Egyet sze búszulj kici fiu, nekem hazamba van bölc, Dalai Lámpa. Menni el hozzá, és ő szegít!

- Köszönöm Géza bátyám. 

A legény annyira megörült, mert a zsigereiben érezte, hogy ez a tuti megoldás a problémájára. Összeszedte a félretett pénzét, meg a hugáét, meg amit még talált, és befizetett, egy tibeti körútra. (Tibeti Krt.) 

Elérkezett, a nagy nap, ott állt Tibet legeldugottabb Csomolungmájának kietlen hátsóján, egy ezeréves kolostor előtt. A serpája mutatta az utat, így könnyen megtalálta a szent embert. Eléállt, kihúzta magát, és illedelmesen beszélni kezdett:

- Nagytiszteletű uram! Egy kérdésem lenne csupán: Kérem árulja el nekem, mi az élet értelme?

Ám mivel a Tibeti Lámpa nem tudott magyarul, így nem értette mit akar tőle ez a nyeszlett gyerkőc. Nyomott a fejébe egy barackot,és hazaküldte.