Szombati Félperces
SzemélyesA költészet napjára
Azt hiszem a költészetet a legjobban úgy tisztelhetem meg, ha ma nem írok verset. Ez nem önkritika, hanem tény. Ugyanis költő vagyok, és nem érdekel a költészet maga.
Egy 19 századi legenda szerint...
(netes)
Hirtelen kijön a vízből a Hazugság, felveszi az Igazság ruháját és elfut. Dühös, az Igazság előbújik a kútból, és elindul megkeresni a Hazugságot, hogy visszakapja a ruháit. A világ, látva a meztelen igazságot, gyűlölettel és megvetéssel mozgatja szemeit. A szegény Igazság egy idő után visszatér a kúthoz, és örökre eltűnik, elrejtve szégyenét.
A Hazugság azóta az igazságnak öltözve, a társadalom szükségességének megfelelően járja körbe a világot, mert a Világnak semmi esetre sem vágyik a meztelen Igazság meglátására.
Fodor Ákos
Oh, kedves rajongótáborom, ugye nagyon várod már a szombati betevődet? Sajnos, ma semmi eredeti nem jut az eszembe. Kivéve ezt:
HA BÜNTETIK: BŰN
Legyen szép napod Kedvesem, és ne feledd: NINCS. SEMMI. BAJ.
Kiben?
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Ritkán vagyok otthon. Az egyik alkalommal, kettesben a fiammal arra a következtetésre jutottam, hogy elég nagy, már ahhoz, hogy megtanítsam biciklizni. (kb 4 éves lehetett) Leszereltem a kisbicajról a pótkereket, és egy rudat dugtam az ülés alá. Egész nap gyakoroltuk. Ment is neki, addig, amíg észre nem vette, hogy nem fogom a rudat. Akkor azonnal megállt. Nem bízott bennem......
Eltelt egy év, és a koronavírus Németországba ragasztott. Felhívtak skype-on az anyjával, hogy merre lehet a pótkerék, mert szeretne a gyerek az udvaron bringázni. Én erőltettem, hogy az nem kell. Bendegúz! Bízz bennem, tudsz bicajozni!!! De nem, mindenképpen kell az a fránya pótkerék. És elmondtam hol van. Felszerelték. De az anyja, mint később kiderült beszélt vele. Elmondta neki, hogy Ő nagyon okos, ügyes kisfiú, higgyen apucinak, tud ő pótkerék nélkül is tekerni...
"azonnal hívj fel skype-on!" -jött az űzi a nejemtől. Felhívtam. A fiamat mutatta, ahogy az udvar végében áll a bicaján. "Indulj Bendegúz!" És a fiam két keréken elindult, úgy ahogy azt a vagány kisfiúk szokták. Félelmet nem ismerve, és persze gyorsan. Csakis úgy az igazi. Könny szökött a szemembe. Hát elhitte, hisz nekem. Bízik bennem. Igen, nagyon ügyes, okos. Büszke vagyok rá.
- Bendő, nagyon büszke vagyok rád! Igazi nagy fiú vagy.
– Tudod miért sikerült Édesapa?
– Miért?
– Tudod kiben bízom?
(és itt tudtam, hogy beteljesítettem azt amit az apák ősidők óta próbálnak elérni. Nem csak tanítója, hanem példaképe, barátja, és bizalmasa lettem a fiamnak)
– Kiben Bendegúz?
– Magamban........