Szombati Félperces

Személyes
Edeke•  2021. április 11. 20:57

A költészet napjára

Azt hiszem a költészetet a legjobban úgy tisztelhetem meg, ha ma nem írok verset. Ez nem önkritika, hanem tény. Ugyanis költő vagyok, és nem érdekel a költészet maga. 

Edeke•  2021. január 24. 23:27

Egy 19 századi legenda szerint...

(netes)


Egy 19 századi legenda szerint az Igazság és a Hazugság egy nap találkozik. A hazugság azt mondja az Igazságnak: ′′ Ma csodálatos nap van!", Az igazság az égbe néz, és rájön, hogy a nap valóban csodálatos volt. Együtt töltenek egy kis időt, aztán egy kútnál végzik. A hazugság megmondja az igazat: ′′ A víz nagyon jó, fürödjünk együtt ". Az igazság újra gyanítja, ellenőrzi a vizet és rájön, hogy nagyon jó. Mindketten levetkőznek és elkezdenek fürdeni.
Hirtelen kijön a vízből a Hazugság, felveszi az Igazság ruháját és elfut. Dühös, az Igazság előbújik a kútból, és elindul megkeresni a Hazugságot, hogy visszakapja a ruháit. A világ, látva a meztelen igazságot, gyűlölettel és megvetéssel mozgatja szemeit. A szegény Igazság egy idő után visszatér a kúthoz, és örökre eltűnik, elrejtve szégyenét.
A Hazugság azóta az igazságnak öltözve, a társadalom szükségességének megfelelően járja körbe a világot, mert a Világnak semmi esetre sem vágyik a meztelen Igazság meglátására.
Edeke•  2020. május 23. 06:36

Fodor Ákos

Oh, kedves rajongótáborom, ugye nagyon várod már a szombati betevődet? Sajnos, ma semmi eredeti nem jut az eszembe. Kivéve ezt:


HA BÜNTETIK: BŰN

 


Legyen szép napod Kedvesem, és ne feledd: NINCS. SEMMI. BAJ.

Edeke•  2020. április 10. 08:26

Kiben?

 

Ritkán vagyok otthon. Az egyik alkalommal, kettesben a fiammal arra a következtetésre jutottam, hogy elég nagy, már ahhoz, hogy megtanítsam biciklizni. (kb 4 éves lehetett) Leszereltem a kisbicajról a pótkereket, és egy rudat dugtam az ülés alá. Egész nap gyakoroltuk. Ment is neki, addig, amíg észre nem vette, hogy nem fogom a rudat. Akkor azonnal megállt. Nem bízott bennem......

Eltelt egy év, és a koronavírus Németországba ragasztott. Felhívtak skype-on az anyjával, hogy merre lehet a pótkerék, mert szeretne a gyerek az udvaron bringázni. Én erőltettem, hogy az nem kell. Bendegúz! Bízz bennem, tudsz bicajozni!!! De nem, mindenképpen kell az a fránya pótkerék. És elmondtam hol van. Felszerelték. De az anyja, mint később kiderült beszélt vele. Elmondta neki, hogy Ő nagyon okos, ügyes kisfiú, higgyen apucinak, tud ő pótkerék nélkül is tekerni...


"azonnal hívj fel skype-on!" -jött az űzi a nejemtől. Felhívtam. A fiamat mutatta, ahogy az udvar végében áll a bicaján. "Indulj Bendegúz!" És a fiam két keréken elindult, úgy ahogy azt a vagány kisfiúk szokták. Félelmet nem ismerve, és persze gyorsan. Csakis úgy az igazi. Könny szökött a szemembe. Hát elhitte, hisz nekem. Bízik bennem. Igen, nagyon ügyes, okos. Büszke vagyok rá.

- Bendő, nagyon büszke vagyok rád! Igazi nagy fiú vagy.

Tudod miért sikerült Édesapa?

Miért?

Tudod kiben bízom?

(és itt tudtam, hogy beteljesítettem azt amit az apák ősidők óta próbálnak elérni. Nem csak tanítója, hanem példaképe, barátja, és bizalmasa lettem a fiamnak)

Kiben Bendegúz?

Magamban........