Szombati Félperces
SzórakozásDr Jekil, és Mr Hájd
Dr Jekill Fül-orr-régész orvos volt. Külsőre 40-es pasi, és ronda mint a bűn. Kopaszodott, hasat eresztett, és utálta mindenki.
Ha netalántán gyermeket hoztak hozzá, annak kezdeti ijedtségét pofonokkal csillapította. Megszeppent pácienseire, s beosztott nővérkéire feszt ordibált. Ám érdemben addig nem foglalkozott senkivel, amíg egy meglehetősen vastag borítékot nem csúsztattak a zsebébe. Az alárendelt medikusokat- lett légyen az fiú, vagy lány szexuálisan inzultálta.
Egyszóval undok fráter volt. Erre egy példa:
Nyújtsa ki a nyelvét, maga hülye, vagy netán azt akarja, hogy harapófogóval húzzam ki?- rivallt rá a doki az éppen aktuális páciensére- Na végre! Mi is a baja?
A üe á.
Mi?
A pffü fál
Húzza, már vissza a nyelvét, maga idióta, mert így nem értek semmit.
Kérem Doktor úr nekem a fülem fáj.
Akkor, meg minek nyújtogatja itt a nyelvét? Szórakozik velem?
Maga mondta hogy...
Miiii? Ha azt mondom, hogy ugorjon a kútra, akkor beleugrik?
Nem, de...
Nahátakkormeg! Biztos táppénzre akar menni. Csak a bajom van ezzel a sok lógóssal!
Ekkor a beteg egy borítékot húzott elő a zsebéből.
Bocsánat doktor úr, ezt talán eltetszik fogadni...
Na végre! Ezzel kellett volna kezdeni.- majd belenézett – Eléggé soványka...
Csak két hétről lenne szó.
Na jó. Irénke írja: A beteget fülfájással két hét betegszabadságra veszem fel.
De doktor úr, ezt talán jobban meg kellene indokolni!
Ne oktasson engem, maga izé, maga nőszemély! Mit képzel?
Nos azt hiszem ebből levonhatjuk a következtetéseinket azzal kapcsolatban milyen ember is volt Dr Jekil.
Akkor kezdődjék a sztori:
Doktor Jekil hazafelé tartott a munkából, s mint rendesen nem köszönt a hentesnek. Szóval ment, mendegélt, mikor egy rívó nőalakot fedezett fel, pedig nem is volt felfedező. Ám ez a nő nem csak rívó volt, hanem igencsak csinos is.
A doki begerjedve megszólítá:
Mi a gond nagyság?
Brühühü- rítt az- nagy az én bajom, nem értheti meg azt akármilyen majom!
Oh, tehát majomnak titulál?
Nem, nem, csak mint rímet említém a rémet, ki doki, s oly durva, hogy szavaiból egy nőre a legszebb szó, hogy kurva!
No, de ki az?
Dr Jekil! Kihez húgom tévedt, ki jó testvárként helyettem ment el hozzá, bizarr orálkémet kérni, de az nagyon leteremté, de krémet nem adott. Most én, meg itt nyelek nagyot.
Na, de kérem- vágott közbe az érem másik oldaláról a doki, ki magára ismervén elborzadva mondogatta: „Ez lennék én, az átkok atyja?”– Nem lehet ily hitvány, egy doktor!
Beeee!- nyújtja ki Jekilre a nyelvét a nő- Nézze, kérem a gégémen hályog, sőt hólyag nő, s mivel nem merem férjezett létemre felfedni az okát panaszomnak, megkértem húgom, ki fiatal leend asszonynak, miszerint imitálja, és egyúttal szimulálja betegségem voltát, a váróterembe tolt át, míg ő Dr Jekilhez betért, s onnan annak durvaságától sírva rohant ki, mert az a doktor, he'de „ANTI”-azt vágta fejéhez, hogy egy feslett ribanc- mi tul. képen én vagyok, s ki ezt nem látja, hülye-é, vagy vak (ok)
Kérem elég!- lihegé a doktor- ehun egy kenőcs, mi meggyógyítja önt. Elég, ha huncutkodás után a torkára önt egy kupicát, ne szekálja már a hugicát. Kenje be feszt a tortát, vagy azt, mi oda benéz, s megszűnik a baja.
Oh!– Ohhogott a nő- Maga, egy angyal, bátor megmentő! Mondja, meg a nevét, miként nevezzem?
Kérem, Mr Hájd a becsületes nevem, egy kissé angyalos, de én nem szégyellem- hazudta a doki, mivel gondolta, hogy a Dr Jekil igencsak otromba csengést váltana ki a nőből, a szerelem írmagját is kiszakítná tőből.
Oh, Mr Hájd, micsoda férfi! Kedvem máris rendes, kísérjen el kedves!
Le is lett rendezve Mr Hájd rendesen, udvarias vala, mint a vadász a lesen. Hanem változása nem tartott örökké, a kórházba érve nem váltott ökörré.
Újfent durva volt ő, megint Dr. Jekil, utálta mindenki, hogy a rák egye ki. Hanem mikor aztán a nővel találkozott, azonmód Copperfildként rögtön átváltozott. Leélte életét, két én között bátran. 2=1, elég fura számtan.
Hanem mesém végén, jön, egy aggott újság, olvassátok ehun jön, már a tanulság:
Akinek van köpenye, az forgassa!
Mert annyira népszerű ez a rovat
Találtam, de tükrözi a valóságot.
"Magyar tanmese:
Nemrégiben egy magyar és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán. A verseny előtt mindkét csapat keményen edzett, hogy a lehető legjobb teljesítményt érjék el. Mikor eljött a nagy nap mindkét csapat tagjai nagyon jó formában voltak, mégis a japánok nyertek 1 km-es előnnyel.
A vereség igen érzékenyen érintette a magyar csapatot, teljesen mélypontra kerültek. A felső vezetés úgy döntött, feltétlenül kideríti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkottak is egy team-et, akik ezen a projekten dolgoztak. Feladatuk az volt, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet és megfelelő segítséget nyújtsanak. A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg a magyar csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt a magyar csapat struktúrájáról.
Jelentős költségek kifizetése után néhány hónap múlva a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy a magyar csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek.
A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányos volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezen kívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék. „Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni.”- mondták.
A következő évben a japánok nyertek, immáron 2 km-es előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot a csónakházzal együtt, stégestül. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai között..."
Amerika
A második világháborúban Magyarország hadat üzent az USA-nak. Magyarország nagykövete bement a washingtoni külügyminisztériumba, majd átadta a hadüzenetet. Ezután a következő beszélgetés zajlott le:
USA Külügyminiszter: - Mi az Önök államformája?
Magyar nagykövet: - Királyság.
- És ki a királyuk?
- Nincs királyunk, hanem kormányzónk van.
- Ki a kormányzó?
- Vitéz Horthy Miklós tengernagy.
- És van Önöknek tengerük?
- Az nincs.
- Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?
- Nincs.
- Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?
- Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...
- Értem. És azokkal természetesen hadban is állnak?
- Nem, ők a szövetségeseink.
Semmi közöm hozzá, netes
A holló ült a fán, szájában egy szép kerek sajttal. Arra ment a róka, akinek megtetszett a sajt. Gondolta kicsalja azt a balga madár szájából. Így szólt hozzá:
- Holló, mész szavazni?
- Nem- válaszolta az, mire a sajt kiesett a szájából. A róka azonnal befalta a csemegét. A holló pedig elgondolkodott, ha igent mond, akkor más lenne a sztori vége?
Mese
„A mai nap egy Nehéz Nap volt” - mondta Micimackó.
Szünet következett.„Akarsz beszélni róla? - kérdezte Malacka.„Nem.” – felelte Micimackó egy kicsit később. „Nem, nem hiszem, hogy akarok.”„Rendben van.” – mondta Malacka, és odament és leült a barátja mellé.„Mit csinálsz?” – kérdezte Micimackó.„Valójában semmit. – mondta Malacka. „Csak tudom, hogy milyenek a Nehéz Napok. Elég gyakran én sem szeretnék beszélni róla a Nehéz Napjaimon.”„De az ég szerelmére!” – folytatta Malacka, „A Nehéz Napok sokkal könnyebbek, ha tudod, hogy van valaki, aki ott van neked. És én mindig itt leszek neked, Micimackó.”És ahogy Micimackó ott ült, a fejében feldolgozva az ő Nehéz Napját, miközben a szilárd, megbízható Malacka csendben ült mellette, lóbálva a kis lábait.. arra gondolt, hogy a legjobb barátjának még soha nem volt ennyire igaza.(nem én írtam, neten leltem)