dufmar blogja
SzemélyesÜlj mellém
Ülj mellém, gőzölög teánk. Fáradt madár, az est les miránk. Virág bódít, denevér sikít, gyertyaláng táncol, körülötte néhány kíváncsi bogár viháncol. Az utcalámpa csillagokkal flörtöl, távolodik az ég, fekete vak selyem, a földtől. Szirmokat szór játékos kedvében az esti szellő, óvón mosolyog égen a hold, büszke delnő. Fénykoszorú, béke száll szíveinkre és a tájra. Igyuk meg kedvesem a teát, elég ez mára.
Dufek Mária
Télen
Az ősz után tél jön,
tél után nem mindig tavasz,
nem ember kezében,
Isten hatalmában van az!
Virágozz, míg lehet
ember, földdel töltött cserép,
s felejtsd, ha kívántad
vón Alkotóddal a cserét.
Ablakon besüthet
hideg teleken is a nap,
ne törd azon fejed,
ki megy, s ki lesz az, ki marad.
Mesélj a szép nyárról,
add át a fényt, a sok csodát.
Magok és kis csírák
viszik az életet tovább.
Dufek Mária
2017.01.08.
Érd el a békét
Felejtsd el magad,
másokat építs,
hogy vagy is tagadd,
érd el a békét!
Konok vagy? Ellenáll a kegyelem.
Porban ha lázadsz, érzed tenyerem.
Törj kenyeret az éhezőnek,
fess az égre szivárványt,
ne tépd szárát a mezőnek,
fékezd meg a járványt!
Kóbor ebet befogadj, tegyél jót,
keresd a végtelent!
Ne kérdezd bajba ki miképp jutott,
ruházd a mezítelent!
Az ember dolga
mindezidáig ennyi,
magát szétosztva is,
feltétlen szeretni.
Ezért
felejtsd el magad,
másokat építs,
hogy vagy is tagadd,
érd el a békét.
Dufek Mária
2018.03.05.
Bús napjaim
Helemba fele jártam. Csodáltam a tájat, ahol gyermekkoromban olyan sokszor túráztam édesapámmal. Gyönyörű hegyekben, sziklák között, rálátva a Dunakanyarra, a Helemba szigetre. Csipkerózsika vára is itt van, egy vadrózsával borított rom, fal. Feljebb egy intézet betegek számára, gyönyörű környezetben a világtól elzárva. Apukámmal a barlangban is jártunk, amit háború idején katonák használtak.
Könny szökött a szemembe, kár, hogy mindezt egy mentőautó ablakából nézem. Végül is, bárhogy fordul sorsom ide visszajövök. Vagy a gyermekeimmel még ez életben, vagy az édesapámmal fogok itt szellemként suhanni az aranyló lombok alatt. Csodálva a köröző sast, kézbe fogva a viperát, hisz már semmi sem lesz ártásunkra, meglesve a csíkos kis vadmalacokat. Szamócát és galagonyát szedve, bár minek is, hisz akkor már égi mannával fogunk táplálkozni. Van itt egy síremlék is, négy fiatalemberé , akik a Dunába fordultak csónakkal, itt haltak meg. Talán találkozunk velük is az örök ifjúság országában.
Megboldogult osztályfőnökünk síremlékén olvasható: Az Úrral való találkozás öröm nem félelem. Így gondolom én is, csak el ne fogyjon a bátorságom.