csp01 blogja

A költő érzékeny...

A költő érzékeny, töékeny
lélek,
ijesztik ha sok-sok baljósló
rémek,
sírni kezd és tüstént távolba
szalad,
ámde ha verselget, neki ez
szabad.
Markolja a tollat, füzetet
és ír.
Markolja mint gyermek mackóját
épp így.
Tollacska, füzetke sercegnek
nagyon,
készül a költemény és mi lesz
vajon?
Ételre, ruhára nincs néki
gondja,
hűséges anyuka mindezt, lám,
hozza.
A költő versfarag, csupán ez
dolga.
Nézd, hogy csillan fel az összes
sora!
Imajo és szonett és stanza
és mind
lelket és szívet és agyat meg-
érint.

Múzsahívó

Múzsa! Látogass meg ámde azon nyomban-
lássad, a füzetem üresen tátong-ásít,
ceruzám is már rég elkopódni vágyik,
bátorító csókod nem tudom, hogy hol van.

Nem ihlet Szeretet, csak hevíti szívem.
Nem ihlet az Erő, csak mozogja karom,
nem ihlet a Szépség sem pedig Hatalom.
Nem csendül ajkamról poétai szavam!

A friss kenyér táplál szépen, jócskán, bőven.
Az égbolt védőn fed mint holtat szemfedél,
szellő fülembe súg, világokról mesél...
De-Írd!-nem adja ezt senki, senki, ő sem!

Könyörülj meg rajtam dicső nevű Múzsa!
Emelj fel magadhoz, méltó ha rá vagyok-
szállj hozzám gyengéden, érezzem az arcod,
csókolj homlokon, hogy alkothassak újra!

• Az olvasó ember

Egy töredék, cím nélkül:



Szép az éneklő kacajos madárka.
Hordozott vastömb az örök, valós jó.
Ámde elbírják kacajos madárkák?
Nos, bizonyára.

Teleírató

1. Üres papírok.
Földön ülnek ők.
Ma már nem írtok?
Hőség ád esőt!

2. Üres papírok,
gyűjtöm és hozom,
amennyit bírok.
Nincs sehol korom.

3. Üres papír van:
számla, kártya, csekk.
(Hisz én mergírtam.)
Céltalanba csak?

4. Fogom kezembe
-rajta, kell, vidd el.
Nyomban lesz telve...
Nos vajon mikkel?

5. Sok irkafirka.
Sok gyerekfejből.
De kérdd: ki írta?!
Szól: gyerekekről.

6. De tán emitt lesz
De majd emitt lesz
mint gyümölcs a fán
az Íme-ígylesz.
Űzi kerge fény.

7. Szintén ehelyt lesz,
mint kötél a fán,
örök kinemvesz.
Égi ótalány.

8. Talán nem is kell
bármit vésni rá,
papír önkézzel
önmagát írá?

9. Ugyancsak itten
a hogyantegyél,
papíron is, nem?
Rajta jól megél!

10. Üres papírra
mind és mind és mind.
De mind fölírva.
S újra majd megint.

11. Ha összetépik,
csorba cédulák
között jársz, térdig?
Írd le, hogy: Buták.

12. Ha összetépik,
Írás elrepül
a végsincs mégig.
Fészkeinkre ül.

13. Üres papír. Volt.
Mindenik regél,
mert mégse megholt,
sok papírt egyél.