A költő érzékeny...

A költő érzékeny...

A költő érzékeny, töékeny
lélek,
ijesztik ha sok-sok baljósló
rémek,
sírni kezd és tüstént távolba
szalad,
ámde ha verselget, neki ez
szabad.
Markolja a tollat, füzetet
és ír.
Markolja mint gyermek mackóját
épp így.
Tollacska, füzetke sercegnek
nagyon,
készül a költemény és mi lesz
vajon?
Ételre, ruhára nincs néki
gondja,
hűséges anyuka mindezt, lám,
hozza.
A költő versfarag, csupán ez
dolga.
Nézd, hogy csillan fel az összes
sora!
Imajo és szonett és stanza
és mind
lelket és szívet és agyat meg-
érint.