csillogo blogja

 

Egy madár himnusza

 

Szárnyaszegett kicsi madár
Mélabúsan tétován vár.
Elindulna vándorútra
A harang is megkondulna.

 

Szárnyát meg-megrezegtetné,
Szívét lelkét melengetné,
Földi búját elfeledné,
Szemével egét kémlelné.

 

Keresi az édes társát,
Világának megváltását.
Ideje lenne felébredni,
Szárnyat bontva emelkedni.

 

Fel magasra, égi útra,
Csillagokkal vándorútra.
Széllel szemben fenn az égen
A kék ég pihenőn van éppen.

 

Felhő lassan oszladozik,
Napnak fénye nyújtózkodik,
Betakarja szegett szárnyam,
Melegíti fészkem lágyan.

 

Szárnyaszegett kicsi madár,
Lelked mélyén szép szivárvány.
Felejtsd el a bánatodat,
Hisz életed is egy csoda.
Nem szerettek még így soha.

 

2009.11.01.

 

 

Vágyvirág

Túl a világ pusztulásán,
Vágyvirágod véres ágán,
Lelked hulló arany szirmán,
Hagytad tested, vágyad útján.

Hagytad egészen szabadon,
Földi útján kalandozzon,
Elárvult szerető szívedet,
Szétmarcangolt testedet,

Hagytad, hogy érted remegjen,
Tűz varázsán felperzseljen.
Hagytad por és hamu legyen,
Isten akaratából újra szülessen.

Lelked élő tüze által,
Vágyvirágod fényes ágán,
Szíved nyisd meg Istenednek
Áldás légy az embereknek!

Isten békéje legyen, Veled
Mert ő téged öröktől szeret
Ő adta ezt az érzést neked,
Szeretlek hát, Isten veled!

 

2009.10.15.

 

 

 

 

Szer-elem

 

Köszönöm, hogy nekem adtad ezt a fényes estét,

Amivel bearanyoztad szívem féltett Kincsét.

Szeretem a lelkedet, a csillogó szemedet,

A sorok között játszadozó belső Csendedet.

 

Mindent nekem adtál, mit embernek lehet,

Angyali sereget, gyógyító ölelő kezedet.

Minden pillanatban a fejemben hallom,

Szíveddel megszelídített lélekharangom.

 

Köszönöm az érzést, mi csendben született,

Lelkem a lelkedben fényként nevetett.

 

Elviszlek magammal Csoda Palotámba,

Hol felemellek egy aranyló sugárba:

Szerető szívem bércének hegycsúcsára.

Így fogok majd élni szép szívem-kedvesem,

Így találok rád minden csendes reggelen.

 

2009.09.17.

 

A szikla

Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.
Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap, mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta. Minden este kimerülve és fájó tagokkal tért vissza a kunyhójába. Úgy érezte, hogy az egész napja hiábavaló volt.
Ahogy az ember elbizonytalanodott, a Sátán elhatározta, hogy színre lép és gondolatot ültet el az ember agyában, hogy "Hosszú ideje napról napra kínlódsz azzal a sziklával és az mégsem mozdult meg." Sikerült azt a benyomást keltenie benne, hogy a feladat lehetetlen és felsült vele. Ez a gondolat teljesen elbizonytalanította és elcsüggesztette őt.
-Miért töröd magad ezért? - kérdezte a Sátán. -Felesleges annyi időt rászánnod. Csak éppen, hogy told egy kicsit, az is elég lesz.
Ez volt az, amit az elcsüggedt ember is tervezett, de elhatározta, hogy előtte imádságban az Úr elé viszi ezeket a zaklatott gondolatokat.
-Uram - mondta - hosszú ideje fáradozom, és keményen szolgállak téged, minden erőmet latba vetve, ahogyan kérted. De még mostanra sem sikerült elérnem, hogy a kő akárcsak egy fél millimétert is mozduljon. Mit csinálok rosszul? Miért nem tudom teljesíteni a feladatot?
Az Úr könyörületesen válaszolt:
-Barátom, én arra kértelek, hogy szolgálj engem, amit te elfogadtál. Azt mondtam, az a feladatod, hogy nyomd azt a követ teljes erődből, amit meg is cselekedtél. Én egyszer sem mondtam neked, hogy azt el kell tolnod. Neked csak annyi volt a dolgod, hogy nyomd a sziklát. Most pedig hozzám jössz, mert úgy gondolod, hogy feleslegesen vesztegetted az idődet és az erődet. De ez igazán így van? Nézz csak magadra! A karod erős és izmos, a hátad kigyúrt és barna, a kezeden bőrkeményedés van az állandó erőlködéstől, a lábad masszív és kemény lett. Az ellenállás megerősített és most sokkal többre vagy képes, mint eddig. Igaz, hogy nem mozdítottad meg a követ, de én csak azt kértem, hogy engedelmeskedj és nyomd azt teljes erődből, hogy gyakorold a hitedet és bízz az én bölcsességemben. Ezt te meg is tetted. Most akkor, barátom, elmozdítom a követ.
Sokszor, mikor Isten szavát halljuk, hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját eszünkkel próbáljuk megfejteni, mit is szeretne tőlünk. Pedig ilyenkor Isten csak engedelmességet akar és azt, hogy higgyünk Benne. Vagyis gyakorold a hitet, amely hegyeket mozdít el, de ne felejtsd, hogy Isten az, aki a hegyet elmozdítja.

 

 

Csendben születik

 

Lüktető vad rohanó élet

Zabolátlan és szertelen vétkek.

Kihívások, emlékek

Gyötrő szeretők eleven képek.

Volt régen a múlt,

Lesz mit hoz a jövő,

Van most a jelen,

A Csendben észrevétlen!

Kövekkel kirakott utak mentén

Zarándokok néma lépte.

Pillanatok-rezdülések.

Égen felhők fodrozó fehérén,

Fénylő tavak csillogó partja mentén,

Változó szelekkel és égi zenével

Érkezik és átölel a tiszta Fény, mely

Tisztít és felszabadít Isten élő tenyerén!

Szíved belső sóhajtása-magányos lelked örök vágya

Isteni léted megtapasztalása,

Olyan, mint a tiszta forrás csendes varázsa.

Fenn a csúcson-lenn a mélyben

Lelked él és hal, majd megtér a Mindenség szívében.

Kövekkel kirakott utak

Lábad alatt már elsimultak.

Megtisztult a lelked,

Csended már a tied

Hitedben Most légy erős

És imád lesz a legfőbb erőd !

2009.február

( Tolvaly Ferenc : "Tibetben a lélek" című filmjének ihletéből születt ez a versem. A főhős Tibetben bandukolt és úgy tűnik,hogy a szellemi megtisztulás és önmaga jobb megismerése,lelki feltöltekezés és ehhez hasonlók motiválták őt.A film megnézése után engem is.)