csillogo blogja

Rohannak mellettem az emberek,
Én meg csak állok csendesen.
Várakozom, ballagok az út porán is keresztül szaladok.
Jön az erdő, a rét, a tisztás – rálelek –
Ahol, mindig megpihenhetek,
Lelkem kútjából az éltető
Forrásból erőt meríthetek.
Régi emlékek is elkísérnek és én csak kérdezek.
Hová tűntetek régen volt gyermekek,
Kik egykoron vidáman és szabadon jöttetek?
Hol van a kacagás, a nyár illatával
Talán már az is tovaszállt?
Hol vannak a pántlikák, mit szél bontott
Hamvas arcú leánykák haján?
Hol vigyázzák az álmokat? És hol
Szeretnek igazán? Hol várnak újra énreám?
Öregszik a nyár is a fák a levelek, vele
Halkulnak, öregednek az egykoron volt vidám kacagó gyerekek.
Rohannak mellettem az emberek!
Én meg csak állok csendesen,
Állok és álmok közepette várok szelíden.

2009.09.29.

Csendes kérdések

Vége lett a nyárnak  a végtelen szabadságnak?
Az égen szálló madarak sorának?
Búcsút intenek a rohanó időnek,
Maradnak még, vagy indulni készek?
Hátrahagyva szerető óvó fészket?
Nehéz és hosszú lesz az út?
És kitudja lesz- e még visszaút?

A Napnak még meleg tüze átjárja a lelkünk,
Kikkel eddig egy úton mentünk.
Meglásd nem lesz semmi baj, ha  
Az akarat a Renddel összetart.

Közben egy aranyos Csillagot rajzolok az égre,
Kérlek szerető szívedbe ezt jelként, vésd be !
Bizonyosság minden érzés, hogy benned is
Teljes a tiszta megérzés.

Égben köttetett, napkeltével született,
A csönd csendjével suttogott,
Érted esengett, mert téged szeretett.
Áramlatok végtelene, csendes szívek Szeretet Rendje.
Csak hagyod, hogy éljek s szépen szeretve
Csendben meséljek.

2009.08.31.

Tisztellek és szeretlek
Drága Lélek hol legyek?
Lenn a földön vagy inkább
Fenn az égen egy ragyogó
Csillag-képben?
Szeretném, ha látnál
Mosolyogva várjál, s közben
Éjt nappalra váltsál!

Szeress, mint még senki soha
Hiszen ez már meg van írva!
Ne félj érted jövök, tenger fölött átrepülök.
Varázs tánc ez semmi más
Lelkemnek csak álmodás.
Jó volt benne elmerülni,
Dallamára szenderülni.
Béke veled, s  szeretet
Varázs táncot járjon Veled!

2009.04.19.

Szeretem a varázslatos Napot
A sok fényes csillagot.
Sugaraik rám ragyognak
Barátaim képében mosolyognak.
Készen állok már, hogy szívemmel
Összekössem a Napot, mely ezernyi sugarával
Mindig áldást adott.
Leülök csendben, hallgatom szívem szavát.
Elmondom mindazt, mi egykoron fájt.
Elengedem már a rohanó élet szorító karját,
Megszépítem múltam s jövőm napját.
Jelenben szövöm álmom fátylát és
Elfogadom az Atya szent akaratát.
Szeretettel átitatom, vele imádkozom
Mire a hajnal fénye beszüremlik
Az ég sötét kékjére
Engedi,hogy csillagként ragyogjak a
Magasságos égre!

2009.08.06.

Nyár váltja útját, lassan az őszbe lép,
Virágszőnyegét gazdagon teríti még elém.
Falevelek rezzenek, lágy szellők ölelnek némán.
Az égkékjén, még bárányfelhők utaznak,
Édes a terhük, mit magukon hordanak.
A sárguló nyár már pihenésre vár, de még
Utolsó csókját leheli rám.

Isten öröme és békéje már az enyém,
És áldása minden pillanatban elér.

Így múlnak a napok a szép évszakok.
Félúton hazafelé, ne feledd
Porból és hamuból lettél!
Utad végén, szemed kékjén,
A Mindenség lelkén
Egyszer majd érzed hazatértél.
Zarándoklat az életünk,
Erősséget ad a becsületünk.
Lassú léptekkel haladjunk,
Hagyjuk az időt – rohanjon.

Isten öröme és békéje már a tiéd,
Mert elfogadod áldását, szerető mosolyát,
Mezei virágból font koszorúját,
Évszakoknak változását és a
Nyárnak hűvös alkonyatát.

2009. 09.08.