csillogo blogja

Szabó Irén - Szeitz Kriszta

dalszöveg

Mondj igent

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
Megcsodálni a fényt, s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
Átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
Hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát, ha kell, elfogadni,
Tárgyat, s pénzt eszköznek tekinteni,
S a Földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
Beteg állatot megsimogatni?

Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárványsugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
Átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
Tanulni abból, ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, s bárki mást?

Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

http://www.youtube.com/watch?v=oBPxZleB694

Pillanatkép

Csak úgy álltam

az út szélén

a szürke út

lassan jött

szemben felém

az idő reszketett,

te gondoltál,

 én vártam

biztos jöttödre,

egyszer csak

a fényes út

hozzám ért...

s a szent pillanatban

megállt a világ...

én csak némán kiáltottam

elhaladó fényed után.

2009.11.30.

Végtelen vágyak vonzásában

Vándormadarak vagyunk, fészkünk csak időleges otthon. Úton vagyunk egy másik országba. Vándormadarak vagyunk, nem pedig fészeklakók.Vándormadarak vagyunk, keressük azt a " másik országot ".Vágyaink szárnyán odarepülünk.

Végtelen vágyaink vannak.Mégsem tartanak fogva bennünket, tágítják szívünk önző szűkösségét, és lehetővé teszik, hogy szabadon lélegezzünk. Az önmagunkon túlmutató vágyakozás emberi méltóságunk alapja.

Vágyak nélkül nincs igazi élet.

Ha követed szíved tiszta vágyait, rábukkansz az életre, és felfedezed életerődet.

A vágyak tartanak életben bennünket. Léteznek ugyan olyan emberek, akik nem vágynak semmire.Megelégszenek azzal, amit a földön elértek, azt hiszik, ettől boldogok. Valódi vágyaink azonban- amelyek e világban nem teljesülnek be soha-, messze túllépik az első ránézésre érthetőt.Éppen ezek irányulnak az igazi boldogságra, amelyet nem ebben az életben, hanem csak a beteljesedésben fogunk megtapasztalni.

Azokat az embereket, akik úgy érzik, mindent elértek, amire csak vágytak, gyakran sújtja a belső üresség érzése.

 A vágy az "egészen más" után állandóan növekszik bennünk. Semmilyen földi dolog, siker, emberi szeretet nem tudja csillapítani belső nyugtalanságunkat.Csak akkor nyugszunk meg, ha megtaláljuk a soha ki nem apadó belső forrást, a soha meg nem szűnő szeretetet, a biztonságot és a hazát, ahonnan soha nem űzhetnek el bennünket. Ekkor véget ér a vándorlásunk.

Ne törődj bele abba, hogy a világ olyan, amilyen.

Fogadd el a kihívást, tárd ki szíved ajtaját, lépd át az akadályokat, és kitágul látóhatárod, megnyílik egy új szebb Világ ! Vágyaid lényed legmélyéhez tartoznak, ha megérzed őket, otthon vagy önmagadban. Mások elvárásainak akkor már nincs hatalmuk fölötted. A vágyak óvnak meg attól, hogy életed csalódásaira belenyugvással válaszolj. Épp ellenkezőleg ! A csalódás felébreszti és megtisztítja a vágyakat.

Aki meg akarja valósítani az élete álmát, változtatni, javítani akar ezen a világon.Csak az képes bármit is előre vinni a világban, akinek még vannak álmai. Többet érünk a testünknél, húsunknál, bőrünknél. Álmok élnek bennünk, amelyek kitágítják a Szívünket, és jobbá tehetik a Világot.

Csak semmi fölösleges idegeskedés!

NYUGALOM...

" A hajsza a gyűlöletből ered.Fontos, hogy újra és újra feltegyük magunknak a kérdést: tulajdonképpen miért is rohanok ennyire? Mi mindent akarok ma elintézni? Miért hajszolom magam?Talán azért, mert gyűlölöm önmagam? Vagy azért rohanok annyira, mert túl sokat akarok egyszerre?

Mit akarok igazán? Mi a leghőbb vágyam? Senki sem tud addig megnyugodni, amíg nem néz szembe saját magával.

Aki a szabadidejét tevékenységekkel tölti ki,lehet, hogy sokat tapasztal, de keveset él. Nem érzi, mi az élet.Ha idegeskedés és nyugtalanság uralkodik körülötted, de te jó formában vagy- bár észleled az idegességet -, mégsem hagyod, hogy megfertőzzön.

Amíg zaklatott vagy, addig nem veszed észre a benned áramló energiát.Nyugalomra van szükséged a benned rejlő erő felfedezéséhez.

Először a benső nyugalomra kell eljutnod. A lelki nyugalom a testre is kihat. Ha szíved megnyugodott, akkor tevékenységedet is nyugodtan folytatod, mozdulataid a benső nyugalomból erednek, részese vagy Isten teremtő nyugalmának.

Ha valaki belülről, a lelke mélyéről nem éli át a boldogságot, a vagyon és siker világában hiába fut utána. Soha nem birtokolhat annyit, soha nem figyelnek rá eléggé, soha nem ér el annyi sikert, hogy ne vágyjon még többre ahhoz, hogy elégedettnek és boldognak érezze magát.

A boldogság az ember lelkében lakozik.

Engedd el magad: bátran lehetsz az, aki vagy !

Pihend ki magad !

Azután tovább mehetsz az úton, amelyre vállalkoztál. Most azonban élvezd a nyugalmat. Kerülj összhangba önmagaddal. Aki összhangban van önmagával, azt többé semmi sem zökkenti ki a nyugalmából.

Ha összhangban vagy önmagaddal, ha megleled a belső nyugalmat, eljutsz a belső harmóniára, akkor megérzed a hozzád illő életformát. Ha a belső mértéked szerint élsz, életed gyümölcsöző lesz. Teljes életet élhetsz, és mások  számára is az áldás forrása leszel.

Ha felfedezzük szívünkben a mennyországot, akkor csak befelé kell fordulnunk, s máris a mennyországban vagyunk. Ez lesz a mennyei béke előize számunkra. S végre abbahagyjuk a hajszát, a rohanást.

Isten országa bennünk van, ha szenvedélyeink és érzelmeink, igényeink és kívánságaink már nem rángatnak többé ide-oda bennünket. "  

Anselm Grün  / Minden napunk út a boldogsághoz /

" A legnagyobb félelmünk nem az,hogy alkalmatlanok vagyunk.A legnagyobb félelmünk az,hogy túlságosan is erősek vagyunk. A fényességünk, nem pedig a sötétségünk az, ami leginkább megrémít minket. Azt kérdezzük magunktól: ki vagyok én?, hogy ilyen briliánsnak kell lennem?

De ki vagy te, hogy ne legyél briliáns?

Isten gyermeke vagy.

Nem az szolgálja a világot, ha lekicsinyled magad. A megvilágosodásnak semmi köze ahhoz,hogy lekicsinyled magad, csak hogy mások ne érezzék kényelmetlenül magukat. Azért születtünk, hogy Isten dicsőségét hirdessük, ami bennünk van - nem csak néhányunkban, mindenkiben.

Ha hagyjuk felragyogni a fényünket, akaratlanul is hozzájárulunk ahhoz,hogy mások is ezt tegyék. Ha megszabadulunk a félelmeinktől, jelenlétünk automatikusan felszabadítja a többieket is. "

 ( részlet Nelson Mandela 1994-es ünnepi ENSZ-beszédéből )