csillogo blogja

sajnálom, hogy törölted magad János...

vigyázz magadra - nem eszik forrón sosem...

Apa csak egy van

Apa csak volt de nem igazán
szívből nem merítkezett
belőlem királylányt se nevelt
a szerepeket én osztottam
magamra - bőkezűn
bűneit por lepte megbocsátom
temetem a régi képeket
balatoni nyarak emlékét
hol a homokos fövenyen
szaladtam szembe vele
ernyedt karjaiban nem volt erő
elfelejtett már rég köszönteni
nem is tudja mennyit érne
ha hagyta volna magát szeretni
de nem tanították meg
magától is hidegrázós a lelke
elszálltak már a boldog percek
évek ami együtt volt elenyészett
ősz fejét csak elképzelem
tűnődik sötétbarna szemeivel
tenyerét még melengetném
ha szembe ülhetne velem

( csak kiírtam magamból...)

Már ki lehet ülni a kispadra,
nyomon követhetjük a felhők járását,
szabad szemmel is látható a szabadság
után baktató vágyaink alakja;
a teremtés izzó lámpáinak fénye alatt
átlényegítenénk az anyagot,
s a láncra vert lelkünket elengednénk
távoli földekre - ha van olyan,
de keresve se találunk érintetlen rögöket,
mert kicsúszni látszott lábunk alól a talaj...
halandók vagyunk a döbbenet kertjében.

Visszatérve a kispadhoz...
mélyet szippantok a májusi illatokból;
lassan leszállni készül az este
fészekre ülnek a szív kihűlt madarai,
pengeélen a tavaszt élvezik.
Még jó, hogy itt vagyok, békét kötök,
megyek bezárni a kaput...
a reggeli feldobott gondolataimat
most összeszedem és árgus szemekkel figyelem
az óriásira dagadt jázminbokrokat;
bontják lassan szirmukat, gazdagítják a tavaszt.
Az akácillat is hamarosan rám talál,
várom a langymeleg estéket, hogy befogadja
tüdőm és minden sejtem, mi a túléléshez
nélkülözhetetlen.

2020. május 13.

Ó jöjj el - jöjj el

Íme eljövök hozzátok öltsétek magatokra
a legszebb ruhátok kint az utcák feketék
sárosak de én fényt hozok el angyalok seregét
felszabadítani bennetek mindent mi kétség oszoljon...
csak az maradjon a szívetekben mi rangos
boldoggá így fogtok tenni és meglátom ragyogó
arcotokon képmásom "fel nagy Örömre"
Ott leszek ahogy ígérték a Bölcsek
Te is megszabadítod magad hisz kedved telik Bennem
mert amit lángra lobbantok megmarad örökké Benned
Az igazság lelke megnyitja az eget
sötétség felett győzni fog a Szeretet
a Mennyországot is megmutatom
egyszer mindenki az én asztalom előtt fog állni
ott az örök világosság fényeskedik és meghalld
"harmatozzatok égi magasok" repdessen szívetek
mikor ünnepeltek - engem esztek
poharatokat rám emelitek még ha homály fedi olykor arcotok
tudjátok Ti Mindnyájan Ajándékaim vagytok
ISTEN Téged úgy segéljen hisz újszülött kisdedként
földre szállok Érted... EMBER

Áldott Karácsonyt

Jóleső érzésként kerüljek hatalmad alá,
törölj el minden rossz emléket,
hogy kábultságom mély kútjának tükrét
tisztán láthassam, a homályba vesző
leveleket újra elolvasnám.
A természet téli álomra készül,
nem zavarja semmi az elmúlást,
Földanya mindennek gondját viseli,
kötényét a friss búzára teríti,
hogy téli álmunkat betakarja,
de a tavasz újjáéleszt mindnyájunkat,
hogy együtt érjünk kalásszá
és örülhessünk a kikeletnek,
mikor a szél játszani kezd a rügyekkel...
soha ne eressz el üres kezekkel.

191108