nefelejcs blogja

Egy apró szikrától

fellobbban a lángja,

s szirmot bont a szívben

szerelem virága.

Illata elbódít,

részegít a mámor,

fényétől a valót

elvakultan látod.

Megszűnik a világ,

s minden körülötted,

fogva tart egy érzés,

ő az úr fölötted.

Tizenhárom éve

gyötör a hiányod,

nem láthatlak Téged,

szívemben űr tátong.

Erőforrás voltál,

kiapadhatatlan,

miből meríthettem

éjszaka és nappal.

Az élet-daráló

monoton dolgozik,

felőrli erőmet,

szívem egyre szorít.

Kérlek, segíts, ha tudsz,

ezt szeretném kérni,

a földi pokolban

még egy kicsit élni!

Vadgesztenyék sorakoznak

utcahosszat végig,

apró házak emlékeit 

oly régóta védik.

Tavaszt köszönt a vén fasor

ünneplőben újra,

üde zölden tekint fel a

büszke  vároromra.

Virággyertyák ékesítik

égre ágaskodnak,

Napsugár lágy érintésre

kacéran ragyognak.

Beborítják szép palástját,

összekapaszkodva,

tündérleplet terítve a 

hatalmas lombokra.

Mesebeli, szívderítő 

csodálatos látvány,

repes a szív, s áll az ember,

akár a sóbálvány.

Napsütötte sárga pitypang

virít a zöld réten,

bársony szirmán a méhecske

virágport gyűjt éppen.

Fehér gyapjas kis báránykák

vígan legelésznek,

villanypóznán egy gólyapár

üldögél a fészken.

Pihe-puha pelyhes csibék 

tojásból kikeltek,

anyjuk meleg szárnya alól

csipogva kilesnek.

Tapsifüles szürke nyuszi

kezében ecsettel

mintát pingál a tojásra,

tágra nyílt szemekkel.

Rengeteg a tennivaló,

festeget napestig,

aztán nyúlcipőbe bújva

futárként cselekszik.

Húsvét reggel sok gyermeknek

felderül az arca,

amikor a piros tojást 

ajándékba kapja.

Az erdei óvodába

betoppant egy szürke nyúl,

harmatcseppel telt üvege

a zsebében ott lapul.

Fennhangon szól: Nyuszilányok,

hogy jó legyen kedvetek,

s hogy fürgébben futhassatok,

meglocsollak bennetek!