nefelejcs blogja

Vers
nefelejcs•  2021. október 24. 17:38

Bősz ősz

Paul Verlaine: Őszi sanzon c. versének fordítója, Tóth Árpád nyomán íródott parafrázisaim.



Csíp, tép e szél,                                                                                                                       

arany levélt'

az ágról     

messze repít,      

kedve szerint 

a fától.   


Tudva korát    

üli torát    

a széllel,      

halál hörög           

tánca fölött

az éjjel. 



Ó, szent Egek!   

Lelkem remeg. 

Merengek...    

Fák és kertek

vajh' még nekem

teremnek?


    x x x



Csíp, tép-e szél,

arany levél 

a fákról 

földre mered, 

s útnak ered

az ágról.


Tudva korát    

üli torát      

a széllel,   

halál hörög               

tánca fölött

az éjjel.  


Ó, Szent Egek!   

dermedt jegek  

áthatnak,      

remél kegyet     

minden egyes          

ártatlan. 



  x x x



Csíp, tép e szél,                                                                                                                       

arany levélt'

az ágról     

messze repít,      

kedve szerint 

a fától.   


Tudva korát    

üli torát    

a széllel,      

halál hörög           

tánca fölött

az éjjel. 



Elmerengek...


Könnyem pereg.

Szent egek!

Kapok kegyet?   

Fagyot, jeget 

Túlélhetek?     



  x x x 



Csíp, tép e szél,                                                                                                                       

arany levélt'

az ágról     

messze repít,      

kedve szerint 

a fától.   


Tudva korát    

üli torát    

a széllel,      

halál hörög           

tánca fölött

az éjjel. 




Elmerengek...

erdők, szerek,                                  

csapások,

szépségetek

időm lesz-e  

meglátnom?



Szerek: Az Őrség jellegzetes településtípusai a dombtetőkre épült házcsoportok, a szerek. Itt hiába keresünk utcanévtáblákat.

Csapások: Az erdőben a vadak által kijárt ösvény.






nefelejcs•  2021. október 12. 16:17

Pereputty

Fiam, lányom, sok unokám,

mi a létszám, nem tudom már,

nem ez fontos, a szeretet,

mindnek adok lágy kenyeret,

házat, vagyont meg bankszámlát,

- elrejtettem a sorszámát.    

Örökölnek egyszer mindent,

s áldanak majd, mint az Istent.


nefelejcs•  2021. október 7. 12:44

Mennybe menve


Szárnyal a lélek
fényalagútba`,
testtelen élet,
véges az útja.

Mennykapu ködben
áll a határon,
csend nyugodalma
érzik a tájon.

Íme a végcél,
melyre úgy vártál,
földi világban
épp ide vágytál.

Ősz öregember,
kulcs a kezében,
arca sugárzó,
béke szemében.

Várta a jöttöd,
biztat a hangja,
nyitja az ajtót,
lépj be, na, rajta!

Zendül a fanfár,
angyali kórus,
lelket elöntő,
mennyei tónus.

Víg-mosoly arcok
jönnek elébed,
benned a régmúlt
hirtelen ébred.

Mind, ki eléd jött,
tárva a karja,
fény-ölelését
számtalan adja.

Könnypatak árad,
ontja a lélek,
teljesül itten
az örök élet.

Csillaga gyullad,
fénylik az égen,
rád ragyog óvón
a földi létben.

2021. szeptember 29.

nefelejcs•  2021. szeptember 15. 11:29

Borosán-völgy

A természet temploma


Hol a bükkfák égig érnek,

nem hajolnak meg a szélnek,

levelek közt napfény csillan,

táncot lejtve tovaillan,


a ciklámen lehelete

utat mutat, erre gyere,

itt leled meg a templomot,

mit a természet alkotott.


Lombkorona a kupola,

hangja akár lágy fuvola.

Nincs itt freskó, tornya sincsen,

mégis jelen van az Isten.


Dombok óvó ölelése

forrást vigyáz sok-sok éve,

mely mindenkit megvendégel

kristálytiszta hűs vizével,


nem számít ahogy kinézel,

egyenlő vagy, nincs kivétel.

Szeretetet hirdess, adjál,

s legyél hálás, hogyha kaptál.


Hívő lelkek összegyűltek,

Szűzanyáról szólt az ünnep.

Hozzá szállt az ima, ének,

visszhangozták dombvidékek.


Hálát adva érte, s kérve,

ne felejtse el e népet,

Boldogasszony, égi anyánk,

Tiéd vagyunk mi, s a hazánk.




nefelejcs•  2021. augusztus 4. 20:38

Tyúkudvar fejedelme

Ha pirkadat reá kacsint,

Harsány hangja hajnalt hasít.

Éles, nagy a terjedelme,

akárcsak a gerjedelme.


Tyúkudvarnak fejedelme,

hatalmával el van telve.

Tyúkjai közt büszkén lépdel, 

határozott, gőgös képpel.


Háremének ő nagyura,

lábán sárga sarkantyúja.

Vörös taréj koronája,

messziről mindenki látja.


Fénylő, tarka, nagy mellénnyel, 

irgalmatlan nagy fölénnyel,

kíváncsian körbe kémlel,

szemében villanó kéjjel,


kivel is kezdje a napot,

kinézi az áldozatot.

Körtáncot jár, leteperi,

az örömét ebben leli.


Hívalkodó díszes tolla

tyúkok szemét odavonzza.

"Ne féljetek háremhölgyek,

- vannak ugyan hullámvölgyek -,

energiám újra töltöm,

s hozzátok űz ősi ösztön."





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom