nefelejcs blogja

Vers
nefelejcs•  2022. április 21. 21:41

Hív a falu

Kis falucska, parasztházak,   

jó ha lakják talán százan.

Göröngyös út vezet oda,

javítgatták folttal-foltra.   


Egykor nyüzsgött itt az élet,

mára sokan sírba tértek.

Férfiember alig akad,

az asszony, ki özvegy maradt.


Fájdalmas e nehéz kereszt,

szorítása sosem ereszt.

Dolgoznak ők, amíg bírnak,

az Istenben híven bíznak.


Kis kertekben tarka virág

ontja nyáron az illatát,

csokrot kötnek majd belőle,

s kiviszik a temetőbe.


Él itt néhány dolgos gazda,

ki a földjét rendben tartja.

Őseitől örökölte,

meg nem válna soha tőle.


Elárvult ház, fala reped,

vakablaka múltba mered.

Borostyán már fojtogatja,

de még remél, jön új gazda,


ki megmenti, rendbe teszi,

ó, mily hálás lenne neki!

Lenne kenyér, sütne végre,

kemencéje melegével.


Isten háza papját várja,

lelket gyógyít az imája.

Szükség van rá, - gyakran sajnos,

hogy végtisztességet adjon.


Az iskola zárt kapuja  

a sarkáig kitárulna,

ha gyermeket látna újra,

feloldódna fájó búja.


Hív, vár, számos, dolgos embert,  

aki új életet teremt.

Kínál békét és nyugalmat,

melyet csak a falu adhat.


A természet százszín arca

csodát mutat négy évszakba'.

Tavaszvirág borította

domboldalát nap ragyogja.


Vadvirágos nyári rétek,

kelepelő gólyafészkek,

nektárt gyűjtő szorgos méhek,

gombát rejtő erdőmélyek.


Ősz ajándék gyümölcstenger,    

gesztenye les szúrós szemmel,   

tarka levél esőként hull,          

természetnek bealkonyul.          


Álmot hint rá a hófelhő,

kucsmát vesz fel a háztető.

Szemed előtt zajlik mindez,

kinccsel is felér ez, hidd el!  







nefelejcs•  2022. április 20. 12:58

A kikelet hírnökei

Vége a télnek,   

éled az élet,

hirdeti fennen

téltemető,


földre terített

szőnyege hímzett

éteri csillag,

szívderítő.


Illata árad,         

dísze a tájnak,                 

fényre felébredt 

úgy hunyorog,

                   

fél szeme csukva,   

messzire bújna,     

fénytelen élne,        

ő a hunyor.


Kertben a nárcisz, 

méheket ámít, 

"friss, üde nektárt

ingyen adok", 


lenge a leple, 

tárva a kelyhe,

hajnali dértől

szinte vacog.


Fák rügye pattan,

lenn az avarban

ébred a kis sün,

étket keres,     


földalagútban

indul a munka,

éber a vakond,

túrni se rest.


Ágon a bimbó,    

szirma kacsintó,

csipkeruhája

szűzi fehér,


lágy, puha szellő,    

szárnyakon eljő,

vágyakat ébreszt,          

lélekig ér.


Őzike lépdel

tőzike réten,

bókol a szélben,

leng e harang,   


légben a hangja,                 

érti, ki hallja,

dallama vallja,              

itt a tavasz!         

                      

Parton a barka

fénylik a napra,

selymes ezüstje

gyöngysor özön,       


vesszeje ringó,    

rajta máringó,     

énekel egyre,      

élni öröm!                  




                               


nefelejcs•  2022. április 13. 10:47

Időutazás a múltba

Hófehér hosszú ház,

falucskának éke,

múlt század feledte

itt nekünk emlékbe.


Két apró ablaka

múltba visszaréved,  

felidézi egykor

milyen volt az élet.


Tisztán látott mindent,              

nem volt homály szemén,                      

minden lelket ismert,            

házas volt vagy legény.


Pirkadattól estig

a fő utcát leste,               

árgus szemmel meredt

a rögös úttestre.


Hajnalban a csorda            

ballagott a rétre,

habos tejet kínált

estéről estére.


Kapával, kaszával

ment ki élt és mozgott,

a falu élete

hangyabolyként zsongott.


Ki-ki a földeken,   

kapált szőlőhegyen,

tavasztól ősz végig

munka, mint a tenger!


Lovas szekér zaja

út göröngyén zörrent,  

vágtattak a lovak,

ha az ostor csörrent.


Illatos szénával,

púposra pakolva,

érkeztek fáradtan,

ha jött a napnyugta.


Elpihent a jószág,

istállóban, ólban,

kutya a küszöbön,

juhok az akolban.


Búcsú napján aztán

minden kapu tárva,

elszármazott rokont,

híven hazavárta.


Mise után ízes

az ünnepi ebéd,

kortyolgatták hozzá

hegy frissítő levét.


Dugig telt a kocsma,

felhangzott a nóta,

ifjú leány, legény

perdült, táncát ropta.


Másnap aztán csendben

folyt tovább a munka,

kérges tenyerekkel,

napról napra újra.







nefelejcs•  2022. április 11. 22:39

Falusi hervadás

 

Szelíd dombok lágy ölében

alvó aprófalvak
a régmúltról álmodoznak
és élni akarnak.

Roskadt házban öreg néni  
sárgult fotón nézi
megboldogult hites urát,
s emlékét idézi.

Volt itt minden, jószág, termény,
mi a léthez kellett,    
ünnepekre fenn a hegyen
finom bor is termett.

Csend uralja most a házat,
magány lett a társa,
kiben még hisz, a jó Isten,
hozzá szól imája.

Üresen áll az istálló,
szinte fáj a csendje,
gerendák közt egy dagadt pók
hálókat sző rendre.

Gyermekei szétszéledtek,
mert helyben nincs munka,
a városban kényelmesebb,
s tán többre is futja.

Egy fiát az idegen föld
magához vonzotta,
nem költözik többé haza,
ezt nem is titkolja.

Minden nap a postást várja,
tán ideér délre,
mobilját meg benn tartja a
köténye zsebében.

Méltósággal őrzi házát
Vitéz - kuvasz fajta,
oly hűséges, gazdájáért
életét is adja.

Lassan telnek így a napok,
egyedül a télben,
csak a hír, ami érdekli
este a tévében.

Azt reméli, tán túléli
ezt a szörnyű járványt,
gyönyörködhet a tavaszban,
s újraéled láttán.

 

nefelejcs•  2022. március 17. 16:14

GŐG - haikuban, apevában, pundurkában kifejezve



Visszataszító,

szellemi és jellemi

deformáció.


Az 

elme

tévútra

irányított

útmutatása.


Kizökkent agykerék

tévúton zötyög,

gyönyörködik

nyomában.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom