nefelejcs blogja

Vers
nefelejcs•  2022. november 15. 22:55

Karma

"Éva szívem, Éva,"

édes-e a szilva?

Édesanyád az otthonban

hányszor ébredt sírva?


Miközben terád várt

magányosan, árván,

otthonodba odarepült

a gondolat szárnyán.


Csodálta a látványt,

s unokáit látván,

öreg szíve összeszorult

a család hiányán.


Mért lett ez a sorsa,

a karmája tolta?

Téged ettől óvott volna,

de ez a sors dolga.


Az idézet egy népdal címe.







nefelejcs•  2022. november 3. 21:11

Az idő szekere

Az idő szekere

zötyögve ballagott,

göröngyről göröngyre

döcögött jó nagyot.


Elért egy lejtőhöz,

megállni nem tudott,

szekere kereke

szikrát szórt, úgy futott.


Nem bírta a tempót,

elfogyott ereje,

zökkent és reccsenve

kiesett kereke.


Az idő gőgösen

elfutott mellette,

utasa lelkét a

semmibe elrejtve.


Testét az anyaföld

őrzi meg örökre,

életút keresztje

eleget gyötörte.




nefelejcs•  2022. október 27. 09:55

MINDENKIÉRT

Múlt szele éled,     

bánatot ébreszt,

végtelen égen

kit keresel?


Tudni szeretnéd,

lelke szerencsés?

Látja e onnan

kit szeretett?


Rendben a sírkert,

ünnepi díszlet

várja a csendes

látogatót,


érkeznek egyre,   

vágynak e kegyre,

ifjak, időset

támogatók.


Mécsesek égnek,

múltat idéznek,

élesedik sok

színes emlék.


Meg sosem érted,

véges az élet,

hirtelen eszmélsz: 

élt még  nemrég!     

                  

Hálavirágok,

őrszemet állók

illata árad,

szívekig ér.


Innen üzenjük

drága szerettünk,

hő ima szól ma

mindenkiért.


nefelejcs•  2022. augusztus 12. 16:25

Hazug világ

Hazug szózuhatag

szétárad fröcsögve,

megtapad fejekben,

s ott marad örökre.


Sűrű a sötétség,

áthatolhatatlan,

fény oda nem jut be 

a felkelő nappal.


Bujdokol a remény,

keserű a sorsa,

csatát nyer a sátán,

meg sok balga szolga.

nefelejcs•  2022. április 21. 21:41

Hív a falu

Kis falucska, parasztházak,   

jó ha lakják talán százan.

Göröngyös út vezet oda,

javítgatták folttal-foltra.   


Egykor nyüzsgött itt az élet,

mára sokan sírba tértek.

Férfiember alig akad,

az asszony, ki özvegy maradt.


Fájdalmas e nehéz kereszt,

szorítása sosem ereszt.

Dolgoznak ők, amíg bírnak,

az Istenben híven bíznak.


Kis kertekben tarka virág

ontja nyáron az illatát,

csokrot kötnek majd belőle,

s kiviszik a temetőbe.


Él itt néhány dolgos gazda,

ki a földjét rendben tartja.

Őseitől örökölte,

meg nem válna soha tőle.


Elárvult ház, fala reped,

vakablaka múltba mered.

Borostyán már fojtogatja,

de még remél, jön új gazda,


ki megmenti, rendbe teszi,

ó, mily hálás lenne neki!

Lenne kenyér, sütne végre,

kemencéje melegével.


Isten háza papját várja,

lelket gyógyít az imája.

Szükség van rá, - gyakran sajnos,

hogy végtisztességet adjon.


Az iskola zárt kapuja  

a sarkáig kitárulna,

ha gyermeket látna újra,

feloldódna fájó búja.


Hív, vár, számos, dolgos embert,  

aki új életet teremt.

Kínál békét és nyugalmat,

melyet csak a falu adhat.


A természet százszín arca

csodát mutat négy évszakba'.

Tavaszvirág borította

domboldalát nap ragyogja.


Vadvirágos nyári rétek,

kelepelő gólyafészkek,

nektárt gyűjtő szorgos méhek,

gombát rejtő erdőmélyek.


Ősz ajándék gyümölcstenger,    

gesztenye les szúrós szemmel,   

tarka levél esőként hull,          

természetnek bealkonyul.          


Álmot hint rá a hófelhő,

kucsmát vesz fel a háztető.

Szemed előtt zajlik mindez,

kinccsel is felér ez, hidd el!  







Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom