nefelejcs blogja
EgyébKöszönet a méhecskéknek
Virágzó rét, fa meg bokor,
illatával kecsegtet,
csábító a virág kelyhe,
mélyén nektárt csepegtet.
Jól tudják ezt a méhecskék,
csak a napfényre várnak,
s szirmot bontó virágokra
döngicsélve rászállnak.
Összegyűjtik a virágport
és a nektárt, szorgosan,
lábacskáik zacskójába,
s hazaviszik boldogan.
Kaptárukba bepakolják,
így lesz bőven ételük,
gyűjtögető életmódban
élik így az életük.
Munkálkodik sok-sok család,
mézet készít, raktároz,
idegennek nem tanácsos
közel menni kaptárhoz.
Mert a méhek őrzik, óvják
munkájuknak gyümölcsét,
aranyat ér minden cseppje,
csupán az íz különbség.
Becsüld meg a méhecskéket,
mert példás a szorgalmuk,
köszönjük a finom mézet,
amit tőlük kaphatunk.
Havasi gyopár II.
Kárpátok bércének
igazi szépsége,kősziklák tövében megbúvó értéke. Hófehér csillagarc,havasi porcelán, szelíden mosolygó ártatlan kisleány.Szellővel táncolgatszerelmet álmodván,Napfénynek sugarabőrének bársonyán.Látványa elbűvöl,mindenki csodálja,amikor rátalálhavasi gyopárra.
Zsuzsanna napra
Köszöntelek Zsuzsanna,
Boldog napot Néked,
Csilingel a hóvirág
A zöldellő réten.
Rád mosolyog a tavasz
Simogató fénnyel,
Pajkos szellő fütyörész,
S feléd száguld éppen.
Üdvözletet visz Neked
Halkan dúdolgatva,
Hozsanna jár ma Neked,
Szeretett Zsuzsanna!
Sérült lélek
Félrelökött kicsi gyermek,
ki az anyjának nem kellett.
Dölyfös szülők buta gőgje
lelkébe a tőrt bedöfte.
Beledöfte, beletörte,
mindörökre összetörte.
Sérült madár, fészket keres,
megértést meg szeretetet.
Boldog, szép családra vágyna,
de nyugalmát nem találja,
mert az ősi gének között,
a zöld szörny is beköltözött,
a lelkébe, s tépi, marja,
folyamatosan zaklatja.
Belül feszít, oly monoton,
s felsejlik a régi otthon.
Kitör végül, mint a vulkán,
s túllép emberi mivoltán.
Tüzet okád, s mint a láva,
dühe árja csókos szája.
Mikor kínját kiöntötte,
könnyedén átlép fölötte.
Meg sem érti, mennyit ártott,
Tettével annak, kit bántott.
Végállomás
Égen éji a palást,
telihold arcán a ráncegyre mélyül, búskomor,fátyolfelhőt elsodor. Disszonáns a szél dala,vésztjóslón szól dallama.Ág és bokor hajladoz',lámpa fénye árnyat hoz. Távolról vasparipafüttye foszlányaibaéket ver a síri csend,mozdul a föld, szinte reng.Sok lóerő tombolva,nyomulva azt gondolja, állomást ha eléri,nem lesz több menettérti. "Sínen sikló kerekekrepítenek sebesen,meg nem állíthat senki!"Nagyot téved,- nem sejti. "Nyílt pályámon szabadonloholok e szakaszon.Füttyöm mindig elárul,hozzám szegődött társul. Rendre megelőz engem,utam bárhol vezessen.Teljes gőzzel utána!"S a sötétben nem látja, vár rá egy ifjú leányaz éjszaka derekán.Dermedt lelke elkékült, átszállásra felkészült. Sikonganak a sínek,szikrát szórva intenek,mit tervezel, jaj ne tedd!s fékeznék a kereket. Bénult a perc... Lét nem fáj.Csillagösvény pora száll,és az égi paripán, tova száguld a leány. 2015. jan. 6.