nefelejcs blogja

Jött egy más világból,

tudatosan, büszkén,

ajándékba rangot,

s vagyont kapott tüstént.

Hatalom mámora 

úgy megszédítette,

ősi szabályokat

dacosan megszegte.

Szította a tüzet,

szétdúlta a békét,

menekült előle

a szolgáló népség. 

Áldozat szerepben

ártatlan tetszelgett,

szabadságra vágyott, 

a korlátok helyett.

Konokul véghezvitt

mindent mit tervezett,

ha kritika érte,

az bizony nem tetszett.

Fondorlatos tervét 

alattomban szőtte,  

főszerepet játszott,

ön forgatókönyvbe'.

Amikor érezte 

vihar közeledtét,

gyáván elmenekült

itt hagyva szerettét.

Elmenekült onnan,

ahol befogadták,

az égig emelték,

és bármit tett, hagyták.

Vízözön utána,

az sem érdekelte,

csak célját elérje,

ahogy megtervezte.

Ott rázza a rongyot,

ahová ő való,

biztonsága fontos,

arra jó az adó.

Tanulság

Ha nagyot álmodtál,

s megadja az élet,

alázattal fogadd,

úgy becsülnek téged!

Mennyi költő!

S többük hiszi,

ő a NAGY, a 

másik kicsi.

  

Lelkendezve

ezért törtet,

jelenlétért     

egy új könyvbe.

Hogy a babér

kinek terem?

Egyelőre

sötét verem.

Lehetsz ma jó

helyen, jókor,

majd helyretesz

az utókor.

Nem kértem én szívet tőled,

ilyet sose tennék,

s nem érdekel, a toplistán

épp hányadik lennék.

Hogyha kapok, megköszönöm,

kedvesen, mint illik,

de a hájam, hidd el nekem,

hogy nem ettől hízik.

Éppen ezért kérlek szépen,

ne csapjál be engem,

hogy a szíved nálam hagytad,

mert kiderül tetted.

Hazug ember - sánta kutya

esete forog fenn,

a szememben lezuhantál,

s végleg maradsz is lenn.

A régiek azt is mondták,

ki hazudik, lop is,

s kerülték az ilyen embert,

tisztes távolból is.

Az igaz szó tekintélyt ad,

rá kell erre jönnöd,             

vagy ha nem, majd napjaidat

a pokolban töltöd.               

                                

"És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán."

"Az nem lehet, hogy ész, erő

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt."

Vörösmarty Mihály: Szózat

Évtizedek sötétjéből

érkezett a fénybe,    

nem zavarta reflektorfény,

kitűzött célt nézte.

Egy emberként összetartva,

harcos akarással,

nem törődve az ellenfél

csillogó sztárjával.

Megmutatta létezik még

híres magyar virtus,

mit legyőzni soha nem fog

sunyi Antikrisztus.

Bízni kell hát rendületlen

mindig önmagunkban,                       

s jön a siker, - erőt adó -

további harcunkban.

Értő edző, szuper csapat, 

rajongó közönség,

s rossz hírüket egyszeriben

csodálva törölték.

Elmondhatjuk, ím a példa,

van gödörből kiút,

milliók köszönik Nektek!

SZÉP VOLT FIÚK, SZÉP VOLT FIÚK!