nefelejcs blogja

"Tükröm, tükröm mondd meg nékem,

 ki a legszebb a vidéken."

Pár naponta újabb szelfi,

győzd csak Fb. mind kitenni.

Távoli meg közeli kép,

jól nézek ki? Barátom, nézd! 

Valamikor te szép voltál,

de a szépség egykor elszáll.

Arcod szántják már a ráncok,

azt nem értem, te nem látod?

Elterültél, mint az Alföld,

Súlyod vagy húsz kilóval több.

Jó lenne ha észrevennéd,

senki nem kíváncsi rád rég.

Visszatetsző önimádat,

mit a szelfid folyton láttat.

Gyönyörködj hát csak magadban,

s fejed ne tartsd fel magasra.

Hátad mögött mosolyognak

erőltetett mosolyodnak.

Véleményük rejtve marad,

nem írják meg a Fb.-nak.

Békegalamb messze repült,
felhők között száll, menekül,
béke nyomát merre leli,
szenvedéllyel azt keresi.

Csalódása mérhetetlen,
nem sejtette képzeletben,
hogy jó és rossz küzdelmébe`
sátán kerül majd az élre.

Gyűlölet szít viszálykodást,
vad eszméket, lelket - kopárt.
Ellenfél, ki hajdan barát,
széjjelszakad számos család.

Tűnőfélben a szeretet,
empátia és tisztelet,
akinek nagyobb a hangja,
az a babért learatja.

Mértéktelen a pénzéhség,
nem erény ma a szerénység.
Gátlástalan jut előre,
taposógép lesz belőle.

S a hatalom mámorától
torz képe van valóságról.
Eszét veszti, gőgtől nem lát,
istenségnek véli magát.

Uralkodni máson - csodás,
s vezetni a hálás csordát,
hazugsággal megetetni,
kinek szemét homály fedi.

Hergelni az ellenfelet
vészjóslóan mindig lehet,
aztán hogyha bomba robban,
halott fekszik nagy halomban.

Hatalmasok szállnak harcba,
igazukat hangoztatva,
vadállatként vágynak vérre,
nincs irgalom ott a népnek.

Emberélet már nem számít,
frontra küldenek akárkit,
atya, fiú, nincs menekvés,
végzete lesz "haza" mentés.

Emberiség sorsa kétes,
elpusztul vagy tovább élhet?
A félelem kórként terjed,
csak a remény éltet lelket.

Gyarló ember, térj már észre,
nincs jövőd, ha nem lesz béke!
Sebzett Földünk nyugalmat vár,
békegalamb, jöjj vissza már!

Szállj le közénk, maradj velünk,
legnagyobb kincs te vagy nekünk,
csőrödben az olajággal,
milliók hőn terád várnak!

2023. február 2.

Jött egy más világból,

Mennyi költő!

Áldd meg Isten, ki a magyart