nefelejcs blogja
GyászBúcsúzás
Öt-tíz nap még itt a földön,
majd a mennybe kell költözzön...Szívem dermedt e hírt hallván,ó, ha arcod még láthatnám!Versenyt futunk az idővel,lelkem kín feszíti tőrrel.Meg tudsz várni, marad időd?Válthatunk szót, még mielőtt
üt majd az utolsó óra,s megtérsz örök nyugovóra.Keresztedet, ha leteszed,szorítanám a kezedet.
Útravalót adok Neked,csak egy szót, hogy szerettelek.Tarts ki kérlek, csak pár óra...tán lesz idő néhány szóra.
Ha hívnak, nem marasztallak,a szívemben megtartalak.
Isten Veled!
Éva unokanővéremtől búcsúzom.2017. júlis 25.
Megrendülve
Kiáltanám a halálnak,
megnyerted minden csatádat,kopjon el a kaszád éle,takarodj a messzeségbe!Úgy hiszed számodra préda,- rokonaim sora példa -,rablóként viszed a létet,végtelenbe nyúló végzet.
Könnyek tengerében fürdesz,megváltóvá szelídülhetsz,kínok árja ha hömpölyög,megnyugvásért lét könyörög.
De most távozz! Nincs itt dolgod,ne okozz több gyászt meg gondot!Hadd, gyógyítsuk sebeinket,összetörött szíveinket.
Távozz kaszás!
Fekete éjszaka, fekete gyász,
Fekete madarak hada vigyáz.
A kaszád kifenve, - jó a kovács,
Aratsz te mindenhol, amerre jársz.
A jókat hamarabb mind elviszed,
Fekete palásttal leteríted.
Ki menne szívesen, nem érdekel,
Menjenek az ifjak, ez a siker!
Utálom gőgödet, lelkekbe váj,
Úgy csapsz le váratlan, mint a villám.
Pusztulj a környékről, elég legyen!
Az élet hatalma tűntessen el!
Halál
Halál
Óh, mily kegyes a halál,
hogyha csendben rád talál.
Csókja hűvös lehelet,
lezárja a szemedet,
arcod pírját elcseni,
viaszsárgára festi.
Kővé fagy a pillanat
mire jön a pirkadat,
kézen fogja lelkedet,
másvilágba átvezet.
Édesanyám
Kínjaid pihenni tértek,
ráncok fájdalma kisimult,
léted éjjeltől már a múlt.
Arcod nyugalmat tükröz,
rózsafüzér gyöngyszeme
ujjad közt megállt,
s mutatja:
Uram, jövök hozzád.