nefelejcs blogja

Újra együtt

Hat évtized boldogság

adatott a lét során,

kitartás, hő szeretet,

összekötött titeket.

Hat hónapi távollét,

lelket gyötrő álomkép,

sötét égen fogyó Hold,

nélküle oly nehéz volt.

Csontig hatolt a hiány,

szíved  társ után kiált.   

Céltalanná vált a lét,

vágytál elmenni innét.

Párod vár már, ezt hitted,

láttad messziről intett.

Hangját folyvást hallottad,

amint buzgón csalogat.

Szép tavaszi délután

csendben el is indultál.

Megszánt a sors, segített,

fényből utat terített,

hogy könnyítse léptedet,

hol szelíden lépeget.

Remélem, megérkeztél,

meglelted, kit szerettél.

Páros csillag az égen,

látod, hogyha felnézel,

újra együtt ragyognak,

kéz a kézben, boldogan. 

    Üzenet Huginak

Hópehely leple betakar,

szél susogása nem zavar,

öröklét álma szemeden,

nyugalom, béke lelkeden.

Esthajnal csillag világít,

boldogabb ez a világ ...itt.

Vártál napsugaras tavaszt,

sajnos ez már álom marad.

Tavaszi szél elragadott,

égi pályád szárnyra kapott.

Szólott az Úr: Kedves lányom,

jöttödet áldással várom.

Jó szakácsnő kellett ide,

kinek van tudása, hite.

Hidd el, jól érzed majd magad,

családod árva nem marad.

Innen támogatod őket,

lelki erőt kapnak tőled.

A szeretet aranyszála

- nem halványul csillogása -                          

szívet szívvel összekötve

megtart Téged mindörökre.

Megrendülten búcsúzom szomszédasszonyomtól, Piritől.

Múlt szele éled,     

bánatot ébreszt,

végtelen égen

kit keresel?

Tudni szeretnéd,

lelke szerencsés?

Látja e onnan

kit szeretett?

Rendben a sírkert,

ünnepi díszlet

várja a csendes

látogatót,

érkeznek egyre,   

vágynak e kegyre,

ifjak, időset

támogatók.

Mécsesek égnek,

múltat idéznek,

élesedik sok

színes emlék.

Meg sosem érted,

véges az élet,

hirtelen eszmélsz: 

élt még  nemrég!     

Hálavirágok,

őrszemet állók

illata árad,

szívekig ér.

Innen üzenjük

drága szerettünk,

hő ima szól ma

mindenkiért.

Érezted, sok nincs már hátra,

gondoltál az odaátra,

de a múzsád visszatartott,

új ihletet bőven adott.

Ám egy napon elernyedve

a kezedet elengedte.

S Te a küszöböt átlépve

indultál a messzeségbe.

Dermedt csend maradt utánad,

megbénultak a verslábak.

Léted örök verseidben,

mi osztozunk eme kincsen.