nefelejcs blogja

Gyász
nefelejcs•  2022. október 27. 09:55

MINDENKIÉRT

Múlt szele éled,     

bánatot ébreszt,

végtelen égen

kit keresel?


Tudni szeretnéd,

lelke szerencsés?

Látja e onnan

kit szeretett?


Rendben a sírkert,

ünnepi díszlet

várja a csendes

látogatót,


érkeznek egyre,   

vágynak e kegyre,

ifjak, időset

támogatók.


Mécsesek égnek,

múltat idéznek,

élesedik sok

színes emlék.


Meg sosem érted,

véges az élet,

hirtelen eszmélsz: 

élt még  nemrég!     

                  

Hálavirágok,

őrszemet állók

illata árad,

szívekig ér.


Innen üzenjük

drága szerettünk,

hő ima szól ma

mindenkiért.


nefelejcs•  2022. október 7. 10:28

Kamarás Klárának, odaátra...

Érezted, sok nincs már hátra,

gondoltál az odaátra,

de a múzsád visszatartott,

új ihletet bőven adott.


Ám egy napon elernyedve

a kezedet elengedte.

S Te a küszöböt átlépve

indultál a messzeségbe.


Dermedt csend maradt utánad,

megbénultak a verslábak.

Léted örök verseidben,

mi osztozunk eme kincsen.


nefelejcs•  2022. május 4. 22:45

Nagyapám halála

Első találkozásom az elmúlással


Gyermekkori halvány emlék,

mi eszembe jutott nemrég.


December volt... Hideg szoba...

Szél a harang hangját hozza.             

Feketében minden rokon,  

szemük könnyes, van ki zokog.         


Nyitott koporsóban Papa!

Kővé dermedt bajszos arca...

Felfogni nem vagyok képes,

ahhoz kevés a hat évem.


Odalépek, megérintem,

hűs homloka nyirkos, érzem.

Rám tör a félsz... Hátrébb lépek,

menekülnék máris innen!


Sírig hordozom e képet,

a lelkembe beleégett.








nefelejcs•  2022. május 2. 21:21

Bencéhez

Messze mentél kicsi Bence,   

Angyal kísért fel a Mennybe.  

Csillagösvény neked ragyog, 

Vártak már rád az angyalok.   


Altatód lágy szél zenéje,   

Átölel a csend és béke.     

Szereteted örök fénye       

Új csillagot gyújt az égen,

                            

Éj bársonyán áttündököl,  

Könnycseppeket majd letöröl,

Arcukról, kik elvesztettek,

Angyallá vált drága gyermek.


nefelejcs•  2022. március 6. 11:38

Eszeveszett háború

Didereg a hóvirág,

reszket a harangja, 

menetel a hadsereg,

bakancs tapos rajta.


Dübörög a tank-sereg,     

nyomul, öl, parancsra,          

csikorog a lánctalpa,   

nyög a föld alatta.                       

                    

Menekül az ártatlan,    

batyuja kezében,        

odaveszett otthona, 

romok alatt léte.

 

Feje felett süvít el

egy rakéta fénye,

szeme előtt vaksötét,

odalett reménye.

                        

Lesz-e aki segíti,      

kenyeret ad néki,

ereje az élethez

lesz-e vajon, kérdi.


Karon ül a gyermeke,

öleli a mackót,

neki ez a biztonság,

nyugalom és mankó.


Tavaszi lét csodája

tovarepült messze,                        

szeme tele könnyekkel,

halott hever szerte.   


Ki felel e tettekért?                

tehetetlen nézi,                 

eszeveszett hatalom                       

gőgjét meg nem érti.      


                


                                  



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom