nefelejcs blogja
GyászSírodnál
Üzenet Huginak
Hópehely leple betakar,
szél susogása nem zavar,
öröklét álma szemeden,
nyugalom, béke lelkeden.
Esthajnal csillag világít,
boldogabb ez a világ ...itt.
Elköszönő
Vártál napsugaras tavaszt,
sajnos ez már álom marad.
Tavaszi szél elragadott,
égi pályád szárnyra kapott.
Szólott az Úr: Kedves lányom,
jöttödet áldással várom.
Jó szakácsnő kellett ide,
kinek van tudása, hite.
Hidd el, jól érzed majd magad,
családod árva nem marad.
Innen támogatod őket,
lelki erőt kapnak tőled.
A szeretet aranyszála
- nem halványul csillogása -
szívet szívvel összekötve
megtart Téged mindörökre.
Megrendülten búcsúzom szomszédasszonyomtól, Piritől.
MINDENKIÉRT
Múlt szele éled,
bánatot ébreszt,
végtelen égen
kit keresel?
Tudni szeretnéd,
lelke szerencsés?
Látja e onnan
kit szeretett?
Rendben a sírkert,
ünnepi díszlet
várja a csendes
látogatót,
érkeznek egyre,
vágynak e kegyre,
ifjak, időset
támogatók.
Mécsesek égnek,
múltat idéznek,
élesedik sok
színes emlék.
Meg sosem érted,
véges az élet,
hirtelen eszmélsz:
élt még nemrég!
Hálavirágok,
őrszemet állók
illata árad,
szívekig ér.
Innen üzenjük
drága szerettünk,
hő ima szól ma
mindenkiért.
Kamarás Klárának, odaátra...
Érezted, sok nincs már hátra,
gondoltál az odaátra,
de a múzsád visszatartott,
új ihletet bőven adott.
Ám egy napon elernyedve
a kezedet elengedte.
S Te a küszöböt átlépve
indultál a messzeségbe.
Dermedt csend maradt utánad,
megbénultak a verslábak.
Léted örök verseidben,
mi osztozunk eme kincsen.
Nagyapám halála
Első találkozásom az elmúlással
Gyermekkori halvány emlék,
mi eszembe jutott nemrég.
December volt... Hideg szoba...
Szél a harang hangját hozza.
Feketében minden rokon,
szemük könnyes, van ki zokog.
Nyitott koporsóban Papa!
Kővé dermedt bajszos arca...
Felfogni nem vagyok képes,
ahhoz kevés a hat évem.
Odalépek, megérintem,
hűs homloka nyirkos, érzem.
Rám tör a félsz... Hátrébb lépek,
menekülnék máris innen!
Sírig hordozom e képet,
a lelkembe beleégett.