nefelejcs blogja
HazaForr a dalom
Lélekből száll,
csendet hasít,
megpezsdül az ember vére,
zengd hát bátran,
szálljon széllel,
csak szabadon szép az élet!
Szabadságvágy, 1848
Sajog a szív, lélek zokog,
benn feszülnek indulatok,
fojtó hiány, komor arcok,
fejben érő gondolatok,
törekvések, bátor tervek
egyszer cselekvéssé lesznek.
Pattan a húr, véres "kaland",
míg felszáll a békegalamb.
1848. március 15. emlékére
Reménykedő
Sóhaj hídján áll a bánat,
szívet-lelket összekötő,
könnypatak zúg lenn a mélyben,
múltból fakad a szép jövő.
Régen várja mindhiába,
hogy a patak elapadjon,
s arcán a ránc új barázdát
a kínoktól ne fakasszon.
Évszázadok sorsvihara
bősz hullámot gerjeszt, ápol,
lemondani sosem szabad
az áhított szabadságról!
Életfa - Megcsonkítva
Százéves már a bánatom,
lelkem összetörte nagyon.Nincsen kezem, nincsen lábam,törzsem korhad némaságban.Nincs új ágam, csak gyökerem,élősködők szívják erem.Keveseknek fáj ez máma,magyar, magyar lelkét rágja.
Vissza mindent!
Ne sírj csendben,
kit érdekel,ha hangod bús,nem énekel.Kiálts nagyot,együtt végre,a vén Kárpát medencébe!
Rengjen a hegy,visszhangozzék,áradjon a világba szét!
Kik hazánkatszétszabdalták,mikor jön elaz igazság?
Vissza mindent,mit elloptak!sátánjaia pokolnak!