nefelejcs blogja

Vers

nefelejcs• 2023. április 4. 18:04

Csípős április

Süvít a szél, csípi arcom,

rajtam kacag, szinte hallom.

Földig hajol minden nárcisz,

elalélt az üde pázsit.

Hókristályok ékesítik,

szárán kis méhecske siklik.

Kék ibolya csábítgatta,

s most szunnyad a hóharmatban.

Magnólia kelyhe tárva,

bízott ő a napsugárba,

de a felhő elékúszott,

dézsájából jég is hullott.

A kökényt ez nem zavarja,

fehér tüllcsipke takarja,

mosolyog az áprilisra,

mi szirmait vígan nyitja.

3 hozzászólás

Vers

nefelejcs• 2023. február 26. 13:20

Szerelem rózsája kinyílt a szívünkben,
bódító illatot varázsolt lelkünkbe.
Megszűnt a külvilág, s intő szó szigora,
mely közös jövőnket aggódva gáncsolta.

Viharos tengeren kelt útra csónakunk,
könnyek közt dacolva mi egymást akartuk.
Lassacskán elcsitult a tenger haragja,
s szárnyra kelt felettünk boldogság madara.

Megfogant kis bimbónk, számunkra a csoda,
életünk álmain tündöklő korona.
Kis hajónk boldogan szelte a habokat,
átéltünk hullámot, kicsit és nagyokat.

Kitartón eveztünk, haladva előre,
egymásnak segítve kaptunk új erőre.
Ápoltuk rózsáink hőségben, fagyokban,
örömben, bánatban, ínséges napokban.

Hálájuk végtelen, megóvott bennünket,
gyógyírként simítva fáradó lelkünket.
Halványult szirmokból áradó illata,
túlélést jelentett az élet-viharra.

2023. február 24., 50. házassági évfordulónkra

Szólj hozzá!

nefelejcs• 2023. február 17. 09:42

Vad világ

Békegalamb messze repült,
felhők között száll, menekül,
béke nyomát merre leli,
szenvedéllyel azt keresi.

Csalódása mérhetetlen,
nem sejtette képzeletben,
hogy jó és rossz küzdelmébe`
sátán kerül majd az élre.

Gyűlölet szít viszálykodást,
vad eszméket, lelket - kopárt.
Ellenfél, ki hajdan barát,
széjjelszakad számos család.

Tűnőfélben a szeretet,
empátia és tisztelet,
akinek nagyobb a hangja,
az a babért learatja.

Mértéktelen a pénzéhség,
nem erény ma a szerénység.
Gátlástalan jut előre,
taposógép lesz belőle.

S a hatalom mámorától
torz képe van valóságról.
Eszét veszti, gőgtől nem lát,
istenségnek véli magát.

Uralkodni máson - csodás,
s vezetni a hálás csordát,
hazugsággal megetetni,
kinek szemét homály fedi.

Hergelni az ellenfelet
vészjóslóan mindig lehet,
aztán hogyha bomba robban,
halott fekszik nagy halomban.

Hatalmasok szállnak harcba,
igazukat hangoztatva,
vadállatként vágynak vérre,
nincs irgalom ott a népnek.

Emberélet már nem számít,
frontra küldenek akárkit,
atya, fiú, nincs menekvés,
végzete lesz "haza" mentés.

Emberiség sorsa kétes,
elpusztul vagy tovább élhet?
A félelem kórként terjed,
csak a remény éltet lelket.

Gyarló ember, térj már észre,
nincs jövőd, ha nem lesz béke!
Sebzett Földünk nyugalmat vár,
békegalamb, jöjj vissza már!

Szállj le közénk, maradj velünk,
legnagyobb kincs te vagy nekünk,
csőrödben az olajággal,
milliók hőn terád várnak!