nefelejcs blogja

Vágtában ringató

a fakó hintaló.

Nyergében ül Palkó,

nyikorog a padló.          

Előre dől a ló,

vele dől a Palkó.

Gyí, te ló, gyí te ló,

biztatja a Palkó.

Szivárványt láttató

hegy-völgyön vágtató,

köveken koppanó

úton visz ez a ló.

Szikrázik a patkó,

ám a ló kitartó.

Amott egy kaptató,

elfárad rajt a ló.

Szomjazik a fakó,   

hol van  egy itató?

Ott a tó, csillogó,

lefékez hát Palkó.

Végre egy tiszta tó,

örvend a kis Palkó.

Hűs a víz, ó de jó,

kortyolja a fakó.

Visszaút fárasztó,

nem nyargal már a ló.

A lépte ballagó,

ringása altató.

Hóha, hó! Állj, fakó!

Ne dobogj lópatkó!

Álmot hoz egy manó,

szendereg már Palkó.

Bólogat a hóvirág,

szellő simogatja,

kivirít a zöld fűből

aprócska harangja.

Mohaszőnyeg üde zöld,

a domb oldalában,

ékesíti pipitér,

virágos mintával.

Hunyorít még a hunyor,

ily korán kell kelni?

Kérdi mikor a napfény

álmából ébreszti.

Mocorog már a nárcisz,

utat tör a földből,

óva inti bimbóját,

várjon még, ne jöjjön!

Csalóka még az idő,

tarsolyában fagy van,

s szétteríti a földön

borús  hangulatban.

Névnapi köszöntő

Ma, mikor a nap följön,

S szerteragyog a földön,

Mézes csuprát megtöltöm,

Dömötört így köszöntöm:

Kedves, Öreg Dömötör!

Kívánok sok örömöt,

Legyél velünk örökkön,

A sok élményt köszönöm!

Te mit gyűjtesz?

Képeslapot,

szép tájakról, 

amit kapok.

Te mit gyűjtesz?

Én szalvétát.

Megcsodálom 

a sok témát.

Te mit gyűjtesz?

Én bélyeget.

Van ennél szebb, 

azt kérdezem?

Te mit gyűjtesz?

Én kavicsot,

mit a folyó

ellapított.

Te mit gyűjtesz?

Én lepkéket,

amit lelek

mezőn, réten.

Te mit gyűjtesz?

Én virágot.

Megszépíti

a világot.

Ki ezt, ki azt,

mi az álma,

szívének a

boldogsága.

Fenyőcsúcsra szállt a szarka,