nefelejcs blogja
GyerekeknekHúsvétra
Napsütötte sárga pitypang
virít a zöld réten,
bársony szirmán a méhecske
virágport gyűjt éppen.
Fehér gyapjas kis báránykák
vígan legelésznek,
villanypóznán egy gólyapár
üldögél a fészken.
Pihe-puha pelyhes csibék
tojásból kikeltek,
anyjuk meleg szárnya alól
csipogva kilesnek.
Tapsifüles szürke nyuszi
kezében ecsettel
mintát pingál a tojásra,
tágra nyílt szemekkel.
Rengeteg a tennivaló,
festeget napestig,
aztán nyúlcipőbe bújva
futárként cselekszik.
Húsvét reggel sok gyermeknek
felderül az arca,
amikor a piros tojást
ajándékba kapja.
Harmatcseppes locsolás
Az erdei óvodába
betoppant egy szürke nyúl,
harmatcseppel telt üvege
a zsebében ott lapul.
Fennhangon szól: Nyuszilányok,
hogy jó legyen kedvetek,
s hogy fürgébben futhassatok,
meglocsollak bennetek!
Macijós
Mély álmomból ébredek,
időjós ma én leszek.
Barlangomból kilépek,
hunyorogva szétnézek.
Ha süt a nap, jaj nekem,
egy nagy árnyék űz engem.
Félek, kint nem maradok,
a vackomba szaladok.
Messze még a szép tavasz,
ez kérem tény, nem panasz.
Szundítok még egy kicsit,
míg a kikerics virít.
Ám, ha szürke ég fogad,
fagy foga még csikorgat,
tél ereje fogyóban,
hóvirág nyit csomóban.
Kivirul az erdő, rét,
életerőm visszatér,
az új tavaszt úgy várom,
medvetáncom eljárom.
Ringató hintaló
Vágtában ringató
a fakó hintaló.
Nyergében ül Palkó,
nyikorog a padló.
Előre dől a ló,
vele dől a Palkó.
Gyí, te ló, gyí te ló,
biztatja a Palkó.
Szivárványt láttató
hegy-völgyön vágtató,
köveken koppanó
úton visz ez a ló.
Szikrázik a patkó,
ám a ló kitartó.
Amott egy kaptató,
elfárad rajt a ló.
Szomjazik a fakó,
hol van egy itató?
Ott a tó, csillogó,
lefékez hát Palkó.
Végre egy tiszta tó,
örvend a kis Palkó.
Hűs a víz, ó de jó,
kortyolja a fakó.
Visszaút fárasztó,
nem nyargal már a ló.
A lépte ballagó,
ringása altató.
Hóha, hó! Állj, fakó!
Ne dobogj lópatkó!
Álmot hoz egy manó,
szendereg már Palkó.
Januári tavasz
Bólogat a hóvirág,
szellő simogatja,
kivirít a zöld fűből
aprócska harangja.
Mohaszőnyeg üde zöld,
a domb oldalában,
ékesíti pipitér,
virágos mintával.
Hunyorít még a hunyor,
ily korán kell kelni?
Kérdi mikor a napfény
álmából ébreszti.
Mocorog már a nárcisz,
utat tör a földből,
óva inti bimbóját,
várjon még, ne jöjjön!
Csalóka még az idő,
tarsolyában fagy van,
s szétteríti a földön
borús hangulatban.