Friedrich Theodor Vischer: Die Hyazinthe / A jácin

 

Die Hyazinthe

 

Ich grüße dich, du wunderbarer Duft,
Der sich in diesen zarten Kelchen wieget,
Du Schiff, worin durch dunkelblaue Luft
Die Seel' entzückt nach fernen Ufern flieget.

Dass Steuer ist ein alter, alter Traum
Von andern Zeiten, himmelschönen Auen,
Gold ist der königlichen Ströme Schaum
Und hohe, schlanke Palmen sind zu schauen.

Die Lotosblume schwimmt auf blauer Flut,
Die Welle scheint mit holder Scham zu fragen,
Welch Wunder ihr im keuschen Schoße ruht?
Doch nur die Kinder wissen es zu sagen.

 

Friedrich Theodor Vischer 1807 - 1887

 

A jácintok

 

Üdvözöllek, te csodálatos illat,

ki e gyengéd serlegekben ringatózol,

hajó, hol a lélek még álmodozhat

és gyönyörködve, messzi partokra úszol.

 

Az irány, az egy régi, régi álom

régmúlt időkből, a mesés folyóparton,

aranyos a habja, folyóknak a gáton

's sudár magas pálmák, állnak kinn a parton.

 

Lótuszvirág úszik, ott a kék árban,

's mintha a hullám most, kegyesen suttogná:

Mily csodát rejt, az öle még magában?

De ezt megmondani, csak egy gyerek tudná.

 

Fordította: Mucsi Antal - Tóni