Tollkoptato blogja

Hallgatom a muzsikát,

mely nép ajkáról fakad

a népdal-ládikát

a nótafa felnyitotta.

Törékeny gyíkként

a fülembe kúszik

az agyamba megtér

s bévül tekergőzik.

Farkával cirógatja

kósza-kusza lebenyem

fantáziám korbácsolja

és épp ezért be élvezem.

 

 

Van az úgy, hogy valaki Isten kegyeltje,

olyan is kit romló hallással bűntette

egy és ugyanaz a személy, vagy három (?)

ez nagyban alapul a „pártálláson.”

Hosszú és termékeny, gazdag és élvezetes

kevés akadt, de valljuk be e kivételes

helyzet termékeny embereknek, persze

hanyagnak is csak tucatszor adatott ezerévente.

Akadt kinek rövid, de igen velős

másnak nem tartalomban, de években erős

alkotói mozgástér állt rendelkezésére.

De melyik, mit is tett, az annak felelőssége.

Született sok szép, de sajnos még több ocsmány mű.

Komolyan felépített, dallamos és számtalan könnyelmű.

Kinek-kinek tehetsége, vagy gátlástalansága

lett motívuma, vagy épp fordítva: az akadálya.

Nagyot, maradandót ki szerezni volt képes

rossz menedzsment miatt maradt gyakran éhes.

Akinek hasonszőrű botfülű mecénása fogta

sete kezét, írhatott bármit, az vitte csak sokra.

Mára a különbség elenyészővé vált,

hisz ki hallgat ugyan ma már ilyen melódiát.

Jellegtelen puffogáson önkívületben fetreng

az ízléstelen, antimuzikális, élőhalott tömeg.

Nekik nem írni kihívás és nem bármit írni,

mert mint egy rossz piás mindent le bírnak nyelni.

Nem akadályozza őket ízlelésben, se nyelv, se gége.

Csak zörejeket lök eléjük kortárs szerzők serege.

Hiszem azt, hogy az ember nyitott a szépre,

vágyik kedves szóra, vágyik megérésre.

Egyensúlyt keres, más néven harmóniát

a belül továbbzengő, eredeti melódiát.

Nem kell tovább keresnie a skála széles

színt könnyen találhat az igényes

válasszon elsőként a mai születésnapostól

a felülmúlhatatlan, Amadeus Mozarttól.