Tollkoptato blogja

Virrasztás

Nem volt óriás.
Ember volt.
Halandó.
Komolyan vette játékát
híven szokásához.
Tudta csak így jó.

Hatvanhat évet töltött készüléssel
szüntelen, gyilkos próbákkal.
Mit magából adott, szívesen tette, 
s mi mind gazdagodtunk ezzel.
Negyvenhat év munkájával
mostanra emésztette fel e testet.

Másként mint beleéléssel,
vagy belehalással 
játszani nem mert.
Meg is lett az eredménye.
Halotti leplét tapsolással
függönnyé nem varázsolja ember.

Szét csak a meg nem kopó emlékezet
képes húzni. Arcába így nézhetünk
csak hálás közönségként.
Létezik a színpadon egy üres szeglet,
hol képzeletbeli súgóként csendben ül,
bátorító jelenlétként.

Magába szívja a deszka, az árok,
a zsinórállvány, a reflektor.
Az örökös tag pillérré vált.
Amit ma színházban hallok, látok
bennem személyével összeforr.
Ott, s nem sírjánál várom a találkozást.

  Sorban állunk rettegve,

mert ez az emberi fejecske

a félelmet képtelen elnyelni.

Tudjuk, valaki nemsokára

közülünk a túlvilág klubjába

kénytelen lesz belépni.

A tagság még nem tisztázott,

félelmünk így felfokozott

ha a naptár fordul novemberbe.

Önző állatok vagyunk,

ösztönöktől vacog fogunk

sírt díszítünk remegve.

Persze van, ki csak elvárásnak

felel meg és semmi másnak,

remélem belőlük van kevesebb.

Aztán kik a holtakkal laknak,

temetőbe rutinosan baktatnak,

sajnálom őket, de meg nem vetem.

Szeretteink, kik nem válaszolnak

egy ideje kérdéseinkre szavakkal,

ikonként vésődjenek szívünkbe.

Ha meglátogatjuk őket a hantnál,

ne legyen az több annál,

mintha mennénk vendégségbe.

    Nem akárki képes erre.

Itt, illetve ott azt hiszem,

nem ismeretség kérdése,

ki legyen asztronauta.

Igazán mit tud, az számít

mire képes s nem mit állít,

milyen hazug imázst épít,

mert az életébe kerülhet.

Nem beszélve a csapatról,

a támogató földi irányítókról,

adófizetőkről,feltalálókról,

hisz sikere az övék is.

Ő ment át a próbán,

neki adta bizalmát,

a kíváncsi fél világ,

de megszolgálta.

Helyettünk tette meg,

amire az emberek

mit nagyja, tömege

nem alkalmas.

Mind szellemileg,

mind testileg,

felkészültségében

verhetetlen volt.

És ide kerül az a bizonyos pont.

Ez az óriás ma már csak volt.

Nevét mormoljuk: Neil Armstrong

Nem hallja, hisz ott van már, hol volt.