Tollkoptato blogja
HumorSzavak nélkül
Hová rejtették galád módon előlem a szavakat?
Hogyan építsem nélkülük legújabb légváramat?Kifejezések nélkül inkább hamar befejezem,mielőtt kiderül amúgy nincs sejtelmem sem.Pincém, padlásom csak kifogással van tele,ott penészedik mióta élek, egye meg a fene,szerencsére ezekbe a helyiségekbe ritkán járokkudarchalmazaimba így csak elvétve botlok.
Hanem aztán, ha hasra esem istenesenérdekes mód rögtön megered a nyelvem,meglesznek az eltűnt szavak és társaiks minden gondolatom a papírra felkúszik.
Kinyomtatni persze nem lehetséges,nem tűri ugyanis a nyomdafestéket,ezért választom az elektronikus utatvírusként kereshesse az áldozatokat.
Az olvasók fejébe hamar beférkőzik,mérgezi őket, spirálisan tekergőzik,addig-addig, míg ők is a szavukat felediks hogy szerezzék vissza, a kobakjuk törhetik.
Nőnap még egyszer
Tavaszi szél vizet áraszt
s új barázdát szánt az eke,
hogy is jön a húsvét ide...?!
Nem mondom, hogy nem fáraszt
túl sok évfordulót tartani észben,
nem számolva egy-két kivétellel.
Ilyen ez a mai dátum, amit elfelejtenem
nem lehetséges, de nem is tanácsos,
ezért a homlokomra rátetováltattam,
s reggel mikor fésülöm dús sörényem
látom magam előtt a bűvös számot,
de otthon is szóltak: „Apa ma az a nap van!”
Már csak azt kell tudnom melyik is,
fenyő már nincs, a nyulat nem láttam,
tortát is ettem már idén kétszer.
Nincs mit tenni a naptárt, azt szitálom ki.
Itt böki a szememet ni: Nemzetközi Nőnap,
viruljanak-piruljanak hát ma a hölgyek!
Nőnap 2013
Nők nélkül lehet élni,
de nem érdemes
akarom mondani
megszületni sem lehetséges
s hogy is tudna dönteni,
kinek létrejötte sem esélyes.
Egyre zavarosabb vizeire
a filozófiának sodródom,
ezért magam összeszedem
és köszöntöm e szép napon
a minket eltűrőket, szóval a nőket
s félek, a „jutalmamat” megkapom.
Tavaszi (be)zsongás
Itt a tavasz, vagy valami
a mókusok fára másznak,a galambok meg csak brú, brú,jó a kedvük trallali!Pattan a rügy,zizzen a cipzár,vállról a kantárcsusszan. Tiszta ügy.
Éled a természet,attrakció az erekció,a télen szmog volt.Reménytelen kísérlet.
Ma is csak szemmeljátszok elő,még ha nem is menő,már rutinból teszem.
Itt a tavasz, vagy valamia mókusok...ilyen farokkalés a galambok a brú brúval,jó a kedvük trallali!
Lefeküdtünka fűbe
Lefeküdtünk a fűbe bámulni az eget.
A szél fútta szemünk alá a fellegeket.
Szép volt, kék volt, de kemény volt.
A fél falu nevetett engem, a jajgatót.
Mert lefeküdni még csak-csak,
de onnan vissza talpra??
Nem vagyok én artista
ki dobpergésre felpattanna.
Tőlem ágyú is döröghetett
a derékgörcsöm nem engedett.
Kiterveltem, hogy hasra fordulok,
majd térdre támaszkodva egyenesbe jutok.
Terv volt csak, mint már említettem
ezt nem pont így követte tettem.
Görögtem balra, himbáltam magam jobbra
amíg csak nem hemperegtem egy bűzös dombra.
A domb lehet, hogy túlzás
halmocska a helyes megszólítás.
Maradjunk annál, hogy egy kupac
ilyet látva választunk más utat.
Mert a szag nem volt véletlen
annál inkább, ahogy beletérdeltem.
Meséltem már, hogy van egy kutyánk?
Hogy mi is történt: mondjam tovább?