Tollkoptato blogja

Decemberben, azon bizonyos ünnep előtt,

neeem,nem Télapókor bár subája

ebből van, és nem is Luca napja,

mikor tájat látnánk melyet benőtt,

a fehéren születő,feketén meghaló, esőt

hidegben pótló, égi áldás kabátja

Egyszóval decemberben látnánk szívesen őt,

mi Karácsonykor lehull,gyerekek barátja,

így marad,nem olvad játszótérré téve a mezőt,

a domboldalt,hol lurkók csúszkálnak rajta,

embert faragnak kevésből is megnyerőt

Hogyan is hívják,átok,vagy ég áldása?

Mi is a neve ezen égi jövevénynek,mi hőt

és sót nem állja,napsugár nem komája

de faggyal, széllel, borult éggel ült esküvőt,

s mit felelős,óvatos sofőr kívánja a csudába.

Mi novemberben korai,januárban késő,

ezt Holle anyó sosem jó időben tartja dunyhában.

Örömet fest a komor arcra,a vidámat letörő,

kellemetlen csúnya jószág,kiáltjuk rá az árokban.

 

 

Drága,gyűlölt,

égi manna

kedves,nyűgös

hó, havacska!

 

 

Nem érdemlünk meg!