Tollkoptato blogja

Egyéb
Tollkoptato•  2014. június 5. 20:38

A tolvaj szerka

A napsugár
a kunyhó ablakát
bearanyozta
s ez odavonzta
a tolvaj szarkát.

Nem mind arany
buta szarka,
ami fénylik!
Intésem nem zavarta
az ablakot hazalopta
úgy hírlik.

Talált magánál
a rabló madárnál
sóvárabbat,
kire zsákmányát
alaposan átvágván 
rásózta felárral.

Még szerencse, 
csak a mesében
lehetséges ily gaztett, 
mert az emberek,
csupa jellemek
kiközösítik ki ilyet tett.

Tollkoptato•  2014. március 14. 02:33

Napsugár

Birtokháborítást követett el az ablakon keresztül
egy huncutkodó, csalfa napsugár.
feljelentést nem tettem, inkább elszegődtem bűnrészesül
igaz tudtam, ezért börtön vár.

Kergetőztünk a szobában, egérutat hagytam neki,
élt a lehetőséggel, jól felpiszkált
s kacagtatott, hogy egy ilyen bolond kergeti
s megcáfolni nem tudtam mélyen nyugvó igazát.

Aztán lassan elfáradni látszott, a hegy tetejére ülött,
nem cikázott melegen a szőnyegen s falon,
s mire az óra este hatot ütött
a játékkal végleg felhagyott s magamra hagyott.

Megunta társaságom és új barátok után nézett
a Föld túlsó oldalán azt mesélik, élnek ilyenek
ismerve őkelmét el nem szontyolodok, remélek
reggel hamar redőnyt tárok, így várom a vendéget.

Tollkoptato•  2014. március 14. 02:32

Fogjuk rá!

Fogjuk rá, hogy tavasz van, de el ne kiabáljuk!
Még képes és megriad, aztán visszaszalad vackába,
beássa magát, aztán áprilisig elő nem vakarjuk
ennek nem örülne bizony egyetlenegy gyümölcsfa.

Fogjuk rá, hogy tavasz van, halkan súgjuk egymásnak!
A madarak énekét rekedt mormogással meg ne zavarjuk,
mert konkurenciának, vagy tapintatlan közönségnek rajtunk
nyomát felfedezni vélik, nekivágnak a nagyvilágnak.

Fogjuk rá, hogy tavasz van, mértékkel szippantsunk a légből!
Ha tüdőnket becsapjuk és mennyei gázokkal kényeztetjük
mivel tápláljuk, majd ha a hideg miatt az eget telefüstöljük,
hiszen tapasztaltuk már az időjárás sosem fogy ki a viccekből.

Fogjuk rá, hogy tavasz van és fordítsuk orcánk a napnak!
Halkan csókoljuk meg a simogató napsugár-tenyeret,
aki orrunk alá dugta a friss, meleg kenyeret
és elhúzva lelkünkön a függönyt, örüljünk végre a tavasznak!

Tollkoptato•  2014. március 14. 02:30

Tavaszi nappal öblítettem

A tél avas szagát kiöblítettem

egy jókora adag napfénnyel.

Ki a szobából, ki, ki!

- kiáltottam

és kirántottam a a függönyt,

veszítse el a színét a füstköd.


Késő ősztől halomba pakolta

a szennyes, dohos légpagoda

építőmestere, maga a tél

katakomba illatát,

amin nem villant át se fény, se öröm,

csak szürkeség, bánat és közöny.


Elég volt a búsongásból! Itt a tavasz!

Magához kötve rángatja a kamaszt,

az rakoncátlan napot,

aki máris sakkot adott a sötétségnek,

de még nincsen vége a mérkőzésnek.


Napról napra, tovább és tovább

tolja ki udvara csillogó palánkját,

foglal egyre nagyobb teret

s elküldi a telet megszokott körútjára,

miről kilenc hónap után tér vissza újra.

Tollkoptato•  2013. november 24. 11:24

Megnyugvás

Szemem ködös sorok közt kószál,
összerakni nem sikerül a mondandót,
a logika cserepeitől lépni nem tudok,
attól félek, egyik alattomos megvág.

Vasalt csizmát húzok védekezésképp
úgy totyogok tovább körbe-körbe,
mint béna törpe a magas börtönben
életvégig tartó kíméletlen büntetésként.

Nekifutok újra, de a homály nem bomol,
az elmém viszont kioldódni látszik
a sok betű, szó  csiki-csukit játszik
s érzem rossz irányba indultak a hormonok.

Fogamról pattog a zománc,
de a szöveget nem értem,
ám ekkor hirtelen felmérem,
a szemüvegemen van a máz. 

A zsíros mocsok 
és nem az értelmetlen szöveg,
vagy egészen megbomlott elme
volt velem ily konok.