Tollkoptato blogja

Van kifogás,

van mentség,

kimerültség,

széthullás.

Ezért maradt

ki a járat,

kitátottam a számat

s úgy maradt.

Kezem leesett,

követte fejem,

letettem eszem,

agyam álomnak engedett.

A szombat mindig ilyen,

nem tartogat meglepetéseket

romokat takarítani lehet,

néha pihenni, lazítani esetleg.

Életforma már a rá nem érés

roppant csúnya kifejezéssel élve,

állandósult már az ügyködés

s nem különbözik már a hétvége.

Ha ilyenkor rendet nem vágunk

a mindennapokban képzett akadály

miatt hétfőtől péntekig botladozunk,

mint kollégiumban nyomorgó diák.

Biztosan régen voltam gyerek

kopik a memóriám, szépít az idő

én akkor is másra sem emlékezek,

csak, hogy vár egy boldog jövő.

Amiben ha teszek bizony leszek

és nem körülmények forgatnak,

a miértről, hogyanról én tehetek

s nem valami alkalmatlan kutyaütő.

Fonákország hazája a rátermett

dilettánsoknak, kik lusták nagyon

a lakosság szerencséjére

így lassabban vernek agyon.

Később ugrik kútba ki elviselni nem bírja,

hogy valami született hülye idejét

rabolja, eszement munkára gardírozza

s teszi pokollá egyetlen életét.

Csak magunknak köszönhetjük idáig jutottunk

az eszköz ott volt a kezünkben seperni a szemetet,

de fura abba belegondolni, pokolra azért jutunk,

mert a saját érdekeinknél jobban szerettük a rendet.