Papírfecskék

Egyéb
Steel•  2013. február 27. 08:50

Csendes a tél

 

Nemrég még vásott kölyökként szaladgált

a szél, csöpp bozótok hajába markolt,

háztetőkről repkedve fákon landolt,

most, mint ki elfáradt, halkan álldogáll.

 

Csendes a tél, jégsarkúban nem kopog

február, ma csak ködös hűvös terül 

szét a kinten. Olvadt hótócsán merül

a láb, és megvizesedett dér csorog

 

fák kérges hátán. Csendes a tél, méla

hajnalon már a napsugár sem fél a

felhőktől, sokaságuktól elkószál.

 

Csendes a tél, álmosnak tűnik a fagy,

acélos keménységet rejtezni hagy,

tán mert március a közelben lófrál.

 

 

14 hozzászólás
Steel•  2012. december 10. 08:03

Hajnaltáj

 

Fakó arcpírral ébred az Ég, csendes

sóhajként hallik a szél, csillagtüzeket

fúj messze a fény...Most még halkan verdes

a város szíve, és magányra hűlt helyek

rajzát mutatják a fák alatti padok.

Csipkényi dér csillan járdaköveken,

kabátban várnak a piaci standok.

November még itt jár, de már öregen,

fehérre őszül szakállán a hideg,

el-elbóbiskol december illatán.

Megannyi légző levél elmúlni piheg,

hóvászonná változik a láthatár.

Opálősz a télközeli pirkadat,

mécsvilágított szoba félhomálya most

a Nap, sugárkanóc, ami itt marad,

a köd minden kis izzástüzet elolt.


21 hozzászólás
Steel•  2012. november 16. 17:06

...

 

Gyakran megesik, hogy csalódunk emberekben, nem érnek fel a reményeinkhez.

Jo Nesbo

14 hozzászólás
Steel•  2012. november 13. 07:10

Most az ősz

 

Orrát lógatja folyton, olyan, mint

unatkozó gyermek, esőkavicsot

dobál, a hajnalra ködlisztet hint.

Úsztat megannyi felhőladikot,

kocsisként hajtja a szél szekerét, 

mikor épp nem lombot fest, csak játszik,

szeret nem szeret, tépi fák levelét.

Páraborostyánban ablakra mászik,

pírrózsákat gyomlál ki az estből,

pókként szövi a múlás hálóját.

De tiszta csillagéjjel lesz a csendből,

amit felvonja hideg zászlóját.

Hangulat-ember az ősz, mégis úgy

varázsol impressziót a halálból,

mint semmi más, és ha fénygyertyát gyújt,

szívverések verődnek vissza a nyárból.

23 hozzászólás
Steel•  2012. szeptember 26. 06:41

Ősz-divat

 

Gesztenyekabátban érkezett szeptember,

 

levélgallérja csipkés rozsda, ahogy

 

útját a szakadó zöldek közt rója.

 


 

Hűs szaténként libben esti berkekben,

 

pírnyoszolyósan az éjnek meghajol,

 

színeit pisla kis mécsesként szórja.

 


 

Ködfátylában a hajnal sápadt menyasszony,

 

felhővarkocsát kócosra bontja a szél.

 

Fénypöttyös ruhában szőke lányka a Nap,

 


 

sugárkacagása harmatcsepp tavon,

 

s ahol a bíbor avarszívekben él,

 

bóbitálva őszi bálnak táncra kap.

 


 

32 hozzászólás
Előző
Következő
1...45678