...

Steel•  2012. november 16. 17:06

Gyakran megesik, hogy csalódunk emberekben, nem érnek fel a reményeinkhez.

Jo Nesbo

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. november 23. 13:28

Jani, köszönöm a gondolataid.

Steel2012. november 23. 13:28

Marianna, lehetséges...

Steel2012. november 23. 13:27

Néha igen Pilla...

Steel2012. november 23. 13:27

Erika :)

Steel2012. november 23. 13:27

Zsu :)

Steel2012. november 23. 13:26

Ugye Seeman? :))

pappjani2012. november 20. 08:49

De a reménytelen ember esendő tehetetlen szétzilált életének lázadón dühös, s bántó, vagy másfajta normát képviselt kicsapongásait mindig meg kell bocsájtani! - Nem tudja, mit cselekszik! - kegyelem részvétes embersége által ...***... ÁMEN!

mezeimarianna2012. november 20. 05:04

akkor nem ha nem fűzünk reményt hozzájuk...vagy elfogadjuk olyannak amilyen...

Torpilla31812012. november 16. 23:41

hát ja...

BakosErika2012. november 16. 18:54

Jó gondolat! :)

10082012. november 16. 18:50

Ez igaz :)

Seeman2012. november 16. 18:13

Hehe, érdekes.

Steel2012. november 16. 17:19

Ancsa, köszönöm :) Tudom, az érem két oldalú, sőt, talán több is, ha ez lehetséges... :) Szépet Neked is!

kapocsi.ancsa2012. november 16. 17:16

Nem feltétlen a remény kérdése dönti el...
ez csak egy nézőpont.
Hisz gondolj bele, benned is csalódhattak már, mondjuk akkor is, ha te azt érezted, mindent elkövettél,
mint ahogy bennem is csalódott akár a lányom, mert nem mindent tudok megtenni amit szeretne, és nem feltétlen rajtam múlt...
mindig vannak hátterek, úgy gondolom, és közbe jött dolgok, amiről nem tehet az ember. Persze van a másik véglet is, mikor Igen, tehet, és nem érdekli mondjuk, hogy mit okoz(ott), de az már megint egy másik nézőpont.
Szép napot:)