Ne ítélj korán

Légy izgató, mint mikor megismertelek,
merev arccal nem tudva mi tévő legyek,
légy mély, ha szemedből köszön vissza az éj,
babonázva, úszom benne könnypatakként.

Légy fergeteg, s nyugalmam lüktető szobra,
játékunkban faragom ki dombról dombra.
Légy szorító ölelés, lélegzetfogó,
és leszek világodon csüngő csecsszopó.

Légy a csend őre megkuszált életemnek,
vezess utamra, ha néha eltévelygek.
Légy velem és bennem érzelem ösvénye,
hol mosolyunkba húz életünk örvénye.

Légy mindenem álma, lelkem erős szárnya,
hogy zümmögjek Benned szervről szervre szállva,
légy észnél, ha mutatom szavad foncsorát,
légy szíves, ha egy ütemű a dobogás.

Szerelmes légy! Zizeg ott dalolva belül,
s élmények sora bennünk teljessé vegyül.
Álomháló köt össze, mi tévő legyek?
Nem tehetek mást, nagyon megszerettelek.

Ha Te káosz lennél, én lennék az örvény,

bennem élnél végig, míg összeállunk Földdé,

ha Te bolygó lennél, s megnyílna az ég is,

életet lehelnék a jövőnkbe mégis.

Ha Te patak lennél, én lennék a zápor,

langyos cseppjeimmel táplálna a mámor,

ha Te virág lennél, én lennék a harmat,

üde testemmel is ölelne a hajnal.

Ha Te fecske lennél, én lennék a fészek,

melegítve Neked otthon várna Téged,

a Te palotádban én lennék az ablak,

prizmája lennék ott a napsugaraknak.

Ha Te bánat lennél, én lennék a könnyed,

kámforba öltöznék, ne lássál meg többet,

ha Te itt rab lennél, s én lennék a láncod,

szétporladt testemmel adnék szabadságot.

Ha ember lennék, Te lennél a párom,

ha elhagynál egyszer, az lenne halálom,

és ha így a lelkem felszabadul végre,

óvna örökké szülő végtelenségben.

Tülköl az óév, éhez a jó nép,

malacra izzad a sütő kórkép,

remeg a hús és citrom a szájban,

végszót kántál petárda dalárda.

Pattog a jókedv, ömlik a bólé,

szobákba csámcsog a hangos jólét,

porcokat őröl a fogaik malma,

"Bezzeg a múltban...", keserű dal ma.

Repülő cupák, kutyán az udvar,

ásott talaján csont, mint a dudva,

ugatva mordul bárki is nézi,

csöndesen szomszéd, egy üres néni.

Rongyában fázik az éhes holnap,

szemeiben fényes teli hold van,

hangos az illat, már gyomra gyurma,

műanyag borral koccint a múltra,

jóllakott emlék bódít, mint egyszer,

Újév lesz a lerágott Szilveszter.

Minden Kedves Olvasómnak, Látogatómnak Boldog, Eredményekben és Egészségben Gazdag Új Esztendőt kívánok!

Csontok a földben a létbe zörögnek, a
talpak alatt suta sors bogarász,
ránca az arcon az ünnepi fényben is,
ifjakat áztat a könnyeken át.
Nemzeti szalag a kopjafa dallama,
hangja ma hirdeti nem renegát,
ki tankok előtt, csak a félelemért nem
akarta beadni a nép derekát.
Tüntet a szellem a szelep csak résnyi,de
ravasz mögött az ujj még a régi,
lelkesedésbe a puska belekattog,
tömegnyi élet a sírba hajlott.
Hull a hegyekben a medence álma, az
áruló akóban vér dekorál,
ácsol a kádár a bort savanyítja, az
új barakkokban a lánc derogál.

cipőmbe lyukat ketyegett az idő,
kézen fogott gyermekkorom rendezed,
ruháim nyújtózkodnak szekrényedben,
s a mózeskosár felfoszlik csendesen.

Örök türelmed sző meleg ruhákat,
de sors próbák hangosra sikerülnek,
fázósan húzzuk magunkra, ha olykor
a korcsaták viharfelhőkbe gyűlnek.

Ma is Hozzád csönget a gondviselés,
a reménység már függöny mögül leshet,
amint izgatott poronty éveken át:
hoz-e valamit a megfáradt este?

Forgatókönyv a szív, lapjain dobog
a virágba öltöző fiú szerep,
hátra dől a boldog mosolyrendező,
s két gyermek mond egymásnak köszönetet.