Ne ítélj korán

Sarokban tollak hátamból,
csipa és a tört tojáshéj,
szabály szőtte háló lepi
a gyerekkori koszt-kvártélyt.

Szögletet rúg az érett kor,
játékai mind feldőltek,
Tőled lettem újra gyermek,
mire végre már felnőttem.

Üveggolyót búg a csiga,
játékpénzből érték árad,
alvós macit brummog bennem,
álmot épít kockaváram.

Szaporodó vidám percek
aranyozzák legtöbb órám,
s kacagányba prémesedik
vállra vetett bohóc mókánk.

Játszótárs a nevetésben,
sarkában gömbölyűbb világ,
szőrmentén a zóna jobb, hol
összebújunk, mint kiscicák.

Szögletekben szárnyainkkal
ragasztgatjuk tojáshéjunk,
átlépve a vonalakon
játszunk, végre újra játszunk!

a csipa és a tojáshéj, 

szabály szőtte háló lepi

a gyermekkori koszt-kvártélyt.

Szögletet rúg a komoly kor,

a játékai feldőltek,

Tőled lettem újra gyerek,

mire végre már felnőttem.

Szaporodó vidám percek

aranyozzák legtöbb órám,

s kacagányba prémesedik

minden együtt töltött mókánk.

Játszótárs a nevetésben,

sarkában gömbölyűbb világ, 

s erogén a zóna ott, hol 

összebújunk, mint a cicák.

Ragyognak a csillagok, egy fényesebben,

rajta csak egy porszem poroszkál, szeme se rebben.

Álmodik vagy valóság, olyan hihetetlen,

magányos szélben szállt, e rongyos világ ellen.

De most, hazaérkezett. Csak kvarcol csillagán,

mosolyog magában, s a végtelen int talán,

ő mégis itt marad szeretni kit megtalált,

porcikáin cikázik e napi borzongás.

Két porszem kacsingat, s egymást csodálják ott, 

hol a múlt sivatagán a ma kutat ásott,

s a jövő oázisa egy boldog ígéret,

miben vágylubickol két  porszív, két porlélek.

Szeretnék még eredeti lenni,
most sok múzsám tetszhalott,
sőt, gaz génjeim is DNS-nyi,
múltból lopott sejtmagok.
Lehet új a nap alatt, mondom, ha
kisüt a szolárium,
fejemben kéreget sok gondolat,
mint fény-koldus átrium.
Telve még ihlettel, túl hatvanon,
megfércelem dalaim,
hogy míg létrámon le-föl baktatok,
üzenjek még valamit:
írj tovább! - tollad mártsd bárhova is,
utókornak tintafolt,
s dönt majd róla, mit írtál, nyoma itt
kincs lesz vagy csak firka volt.

Madzagon függ az életem,