Ne ítélj korán

Ültet az ötlet az út kikövezve és
lent gyökerekben az ihlettár,
hízik a rímeken próza is itt lehet
így nevelik fel e kincses fát,
megszeretik hogy a szóval is táncol a
gondolat szteppeli verslábát,
lélek az ének és súlya a fénynek ez
értelem gyújtja meg lámpását.

szerkesztői mini-változat:)

Ültet az ötlet az út kikövezve és

fölszerelés csak a rímleltár,

itt szövi öltözetét, aki megleli

emberi élete kincstárát.

Megszelídülnek az indulat hangjai,

angyali szárnyakon fékeznek,

itt rezonálnak a szívzene útjai,

húrjai csengnek az éterben.

Százezer gondolat érik az ágakon,

vágyakon rügy fakad mondandó,

megdagadt szíveden élvezed, míg lehet

ír neked Nick-sereg olvasztót.

Szemben egy képkeret oldja a lelkedet,

megleled titkaid zár kulcsát,

gondjaid osztani tudja az oldal és

ott marad nálad a gond-csutkád.

Égig is érhet a lomb terebélye, de

éneke földre is eljut már,

hangja a színpadon átjön a korszakon,

mondatai nyoma kultúránk.

A már több mint 100 000 vers megjelenésének  ünnepére/tiszteletére a Poet ötletgazdáinak és népes íróinak, olvasóinak!