Ne ítélj korán

Bunkók közt égi szikra, s a tűz fellobban,
majmolt mancsok között az idők peremén,
koppintva ős bölcsek kövét, lángot őrzőn
a tudománynak Isten fogja a kezét.

Égre írt jelek a félelem tollából
papolják bamba agyakba sors üzenetét:
féltett titkok óriás falai mögött,
a tudománynak félisten fogja a kezét.

Sötétben izzított máglyák árnyékában,
gyógyszerét gyűjti bűvös-bájos bűnsegéd,
hol bő kincsét az ég fűbe fába rejti,
a tudománynak ördög fogja a kezét.

Iparkodó a világ, de természetünk
már megálljt parancsol, kiürített zsebén
foltok, kihalt fajok lenyomatán kérdem:
fogja-e még Isten a tudomány kezét?