Ne ítélj korán
GyászHoltidő
Ég a csend,
ott fönt és lent,
párka vágott hirtelen
köhög a sors,
útján kis dombhegyek,
ásó, kapa választ,
urnák felett
harang remeg.
Végtelen sír,
könnyei peregnek,
virágos hant éled
a párás szemekben.
Libben a láng,
füstje filmeket hív,
torkot fojtva
csendben, csörtéz a szív.
Üzen a lét,
időmalom őröl,
szellem jár át,
s az életbe lőcsöl.
Kitöltött holtidő,
írisz-gyertyáin csepeg,
ég a csend ott kint,
és idebent.
Lord
Kihunyt az országút csillaga.
Hush! Mára elaludt a mester,
a rajongónak nincs szava,
lusta hangjegyek derengnek.
Még gyermek volt az időben,
tűzlabdája most továbbállt,
szétrobbant égterítője
végtelen, mély bíborrá vált.
Csonka lett a nagy felállás,
csápos gyertyák tövig égnek,
füstjük a víz felett száll át,
bele a fekete éjbe.
A jüliusban elhunyt billentyűs, Jon Lord (Deep Purple) emlékére