Ne ítélj korán

Vajúdott a hegy, beszédét szülte,
szomjas szűzföldek itták életét,
bűngazos oldalán magok ültek,
tézisek boronálta végzetén
termékennyé gyűltek.
 
Nap és éj töltött forduló holdat,
virágába borult a vasárnap,
pergamenbe tekert, írott holnap
lépeget a terített palástra,
vészharangot kongat.
 
A szeles hatalom keresztet vet,
kelt vihara majd új hitben arat,
Bűnt viselt a Szeretet, reszketve
folyt ruháján, hamis népakarat,
áldást csorgó nedve.
 
Véget ért a harc, földi küzdelem,
a szülő ég szólítja gyermekét,
a fénnyel átszőtt, testesült lepel
hírként marad kőbe zárt rejtekén.
A világ ünnepel!

Áldott, Békés Ünnepeket kívánok Minden Kedves Olvasómnak!

Pálos rend országára

terült őshitünk rideg

reverendája.Hóba zárt

ráncrügyeken pattanásig feszület,

sóhaj alatt szunnyad sok reménybe

fagyott terület. Meddőn

vár a fehér nép, ajkára

nemzeti dal fagy, vacogva is énekelnénk még

imát, himnuszt boldogabban! Hitünk Citadella

falán új Bach orgonál,

árulókkal rúg belénk

labancpénz porkoláb.

Az égi metsző karma

mégis szomj-lelkünket

nemzetté fagyasztja, s

egyszer tán megbocsájt

láncrügyek tettre pattant

üzenetét látva, már Napot

 hozna e napra, márciusaink

idusán, minden új tavasszal.

Vajúdott a hegy, beszédét szülte,
szomjas szűzföldek itták életét,
bűngazos oldalán magok ültek,
tézisek boronálta végzetén
termékennyé gyűltek.
 
Nap és éj töltött forduló holdat,
virágába borult a vasárnap,
pergamenbe tekert, írott holnap
lépeget a terített palástra,
vészharangot kongat.
 
A szeles hatalom keresztet vet,
kelt vihara majd új hitben arat,
Bűnt viselt a Szeretet, reszketve
ruháján, szaggató népakarat
áldást csorgó nedve.
 
Véget ért a harc, földi küzdelem,
a szülő ég szólítja gyermekét,
a fénnyel átszőtt, testesült lepel
hírként marad kőbe zárt rejtekén.
A világ ünnepel!