S.MikoAgnes blogja

Levélben írtad: beteg vagy nagyon,
de nem hittem, a halál ily hirtelen elragadjon.....
Hogy biztattál, ne adjam fel soha,
legyen az életem bármilyen mostoha.
Blogomon még Te küldted számomra
a maradék, csöppnyi erőd,
és Téged vett magához hamarabb kegyes Teremtőnk.
S most hullatom könnyeim teérted,
nem feledve el édes személyed, ameddig élek.
Már az Úr keblén pihensz, Te Kedves,
Te szerény nagy tehetség:
Csupa Egyes....

Fájó szívvel : 111 111 Pocsai Piroska emlékére

Mosolyom mily megtévesztő:
Ó, ne higgy Te erősnek!
Sorstépázott életemben
bajok bajjal tetőztek.

Gyermekkoromtól kezdődő
sok-sok buta betegség....
testem, lelkem megviselő,
fájón felőrlőn elég!

Apám veszett ártatlanul!
Máig meg nem érthetem!
Csak, mert nem lett árulóvá...
belefáradt értelmem.

Édesanyám szorgos keze
pillanatra meg nem állt,
osztotta a szeretetet,
mégis végzett vele rák.

Magzatomnak elvesztése
sírig kínzó gyötrelem,
másik gyermek nem küldetett,
miért?- fejem törhetem...

Hőn imádott hivatásom
nyújtott némi kárpótlást,
s segít bírni, mi még vár rám:
a mellettem álló Társ.

Hirtelen zuhantunk nyálkás, hideg őszbe,
égető, forró nyár pusztítón előzte:

-Megszenvedtelek nyár! Ősz vagy százszor rosszabb!
Állandó fájdalmam egekig fokoztad!

Szúró a lepedő, ólom e takaró,
megkínzó fájdalmam szűnni nem akaró.

Elkerülő álom fárasztja nappalom,
uralni kínjaim hiába akarom....

Könyörgésem Hozzád száll szívbéli szóval:
-Csak egyetlen napra, Uram , vedd le rólam !

Zajokkal ébresztett
tegnap a hűvös hajnal:
falunapnak örvendett
mellettünk a parkban.

Volt nagy készülődés
színes programokkal,
e szép  falu népe
várta izgatottan.

Álltak a sátorok
öreg hársak alatt, ott
főzőverseny indult:
és grill-sütés aratott!

S polgármester várta
étkezőben délbe'
falunk lakosságát
bőséges ebédre.

Jöttek aztán sorra
neves énekesek,
piroslott a színe
tapstól tenyereknek.

Nőklub új műsorral
lépett a színpadra,
lelkes hallgatóság
mosollyal fogadta!

Gyermekek rajzoltak
faluház udvarán,
melyiküké legszebb?
zsűri sem tudta tán'...

Lufihajtogatás,
arcfestés., ugróvár,
gyönyörködve nézte
kacagó napsugár!

És este falubál
zárt sikeres napot,
fejünk felett a vén Hold,
örömmel ragyogott!

Sétálok erdőben, tölgyfáé vaskos törzs,
sok évet megélő: tőle jótanács, bölcs!
Lombjával mesét mond, tündérekkel telit,
meséivel időm észrevétlen telik....

Megölelem e fát, fogadom erejét,
áramlik testembe, holnap is kell ez még!
Jaj, mit látok arrébb, ó, mennyi kacatot!
Lelketlen galádok csúfságot hagytak ott.

Szedem a szemetet, nézd, kosaram telve,
bele gombát szántam ízes eledelre.
Az erdő fáitól bocsánatot kérek,
öreg tölgy nyugtatgat: ez nem a te vétked.

Mégis szégyenkezem, mások tette is bánt,
Hogyan követhetnek ily alantas "hibát"?

Versem néhány éve született, de ma sem jobb a helyzet.