S.MikoAgnes blogja

Csupa kinccsel teli
a virágos kertem,
kapálgatás közben
most vajon mit leltem?

Egykor eltűnt kesztyűm
rég keresett párját,
Micikének műve:
Azt a kutyafáját!

Úgy tudtam csak csontot
kapar már be földbe,
tán' tartalékolna
ínséges időkre...

Rájöttem, á, dehogy,
akármit elrejthet,
így hív fel magára
örökös figyelmet!

Kutya és szép udvar nem megy ez itt együtt.
Korábban virág nőtt tavasztól mindenütt.
Autó autót ér, megnőtt a forgalom,
minimum két járgány áll minden udvaron.

Kanyarok közt lakunk, s ahogy emlékezem,
gyermekkorban nem volt ily veszélyes e hely.
Átmenni néha a szemközti szomszédba?
Kapkodni kell lában, hogy ne legyek "préda"!

Hogyan kapcsolódik sok autó és kutyám?
Indul eszét vesztve hangosabbak után.
Vége növényeknek, légvonalban rohan,
hiába van járda, ha indul a nagy roham!

Hasaló árvácskák, megtiport tulipán,
ami nyomán marad oly siralmas látvány.
S miszlikben levele, rebarbara szára,
felfogni nem bírom, Micim mért csinálja.

Szabadon kószálhat kaputól kertvégig,
e nagy mozgásigény teljesen kikészít!
Így kutya, s szép udvar már nem megy itt együtt,
kevés virág marad, fű lesz csak mindenütt....

Napfénnyel előcsalt ibolyavirág,
lilába borult tavaszi világ.
Hová lép lábam,-jól meg kell néznem,-
merre helyezzem könnyeden léptem?

Ibolya-szőnyeggel borított kertem,
apró csodákkal ébredő telken.
Megannyi szépség, bűvölet, remény,
érzem itt magam Urunk tenyerén.

Nézem a végtelen csillagos eget,
elbűvöl a csend, a nyugalom,
avarban kicsinyke süncsalád neszez,
elpihen, kikapcsol tudatom.

Hagyom, hogy hasson természet szépsége,
eltűnőben a való világ,
szárnyára emel kedves, langyos szellő,
e tél-vég illatait hinti rám.

Lebegek öntudatlan, boldogító  érzés,
bódulat járja minden sejtem,
a végtelen csillagos ég titkait
e csendes éjjel lelkembe rejtem....

Kutyám ébreszt hirtelen a valóra,
vidáman csaholva a teliholdra!

Öregszik és csúnyul
velem együtt kutyám,
nincs erőm fésülni:
reggel, sem délután.

Rohannak az évek,
szinte most volt pici,
puha kis szőrgombóc:
ma már csapzott Mici.

Nagy bunda csomókban,
kibogozhatatlan,
elvesztette báját,
s mindez csak miattam.

Mit tegyek, ha nem megy,
lehajolnom nehéz,
régi rugalmasság
napról napra elvész.

- Ám ez a szeretet, amellyel ámulsz rám,
mindennél fontosabb, drága jó kutyuskám!