S.MikoAgnes blogja

Este lett...
Szárnyára vett a
képzelet.
Tervezek:
Álomnak békét
képzelek.

Add Uram!
Halál ne legyen
álmomban!
Hagyd Uram,
éjjel ringatót
álmodjam...

Reggel lett...
Párommal együtt
ébredek:
-Szép veled !
Békés életünk
féltelek!

Minden napnak minden perce
sorstól drága
adomány,
minden napon minden percben
szeretetem
adom ám!

Nem szóbeli vallomásban,
sem elcsépelt
szavakkal,
mosolyommal rád ragyogva,
hozzád bújva
hajnalban.

Érted való aggódással,
ha fejfájás
gyötörne,
masszírozom fájó fejed,
gyorsan váltson
örömre!

Szeretetem így is érzed
ugye nagyon
kedvesem?
Szemérmesen nem nyújthatok
ennél többet
e versben....

Jelezte előre nyugtalan alvásom,
szaggatón megkínzó, gyötrő fejfájáson,
testem minden sejtje zsibongott éjfélre,
tudtam, jaj, hamarost érkezik nem kérve.

Nem késett, nem bizony, megjött dérrel-dúrral,
őrült nagy zajt csapván, álmaim feldúltan
rázott redőnyöket, hasított ágakat,
félelemmel telten feszültem ágyamnak.

Röpködtek cserepek szomszéd sufni felől,
csörömpölve hulltak, úgy éreztem megöl,
mögöttünk parki fák, mint tajtékzó tenger,
zúgó hangot adva csattogtak ezerrel.

Reggelre csatatér maradt dühe nyomán,
vad szélvihar eltűnt, maradt csak a sok kár.

Karom kitárva ölelem világom,
maradjon béke , szívemből kívánom,
békében lehet alkotni, tervezni,
nyugodtan aludni, örömmel felkelni !

Élvezni fényét napoknak szabadon,
tavasz, ha eljön, lesz bőven alkalom
szabadban lenni , s mily boldog érzelem,
ha szeretet áthat és árad végtelen.

Jókedvvel dolgozni, végezni munkát,
remélem erőt hozzá majd Urunk ád,
pihenni közben, tudni mikor elég,
szomszédokkal addig egy jóízű "beszéd"!

S karom kitárva ölelni világom,
csak béke maradjon: -Neked is kívánom!

Szívesen sétálnék csendes hóesésben,
ám, mit tehetnék, ha
nem hull a hó...
Bár visszamehetnék régmúlt gyermekkorba
és ott kiálthatnám:
- Ez csudajó!

Napokon át havazott igazi télen,
s vidáman, szabadon
voltunk estig,
hemperegtünk hóban, csúsztunk szánkón, jégen
és azt kurjongattuk:
-Jaj, úgy tetszik!

Jó felidézni a havas emléket, ám
elrepültek gyorsan
e szép évek!
Már igazi tél sincs és erőm megfogyott,
örömöm már az is
hogy még élek!