S.MikoAgnes blogja

S.MikoAgnes•  2024. január 22. 13:30

Madárka-angyalom

Elbűvölő látvány
ég-kék levegőben:
piciny kis madárka
köröz épp fölöttem.

Csap kettőt szárnyával,
majd bezárja gyorsan,
s légnek tengerében
siklik lassulóban.

Két újabb szárnycsapás
csip-csip hangot adva
és gyors ereszkedés
borbolya bokromra.

Biztos menedék ez
énekes madárnak,
szúrós ágbogai
ölyv elől lezárnak.

Lelkem örvendező
E hűvös nappalon:
köszöntlek szívemből
madárka-angyalom!

S.MikoAgnes•  2024. január 20. 13:00

Ez ám nagy szerencse !

Lassúcska volt járásom tegnapelőtt reggel,
megsürgetett Micikém és jól hasra estem!
Bizonytalan lépteim segítettem bottal:
-Futni velem így akarsz még fürge koromban?

Mint medvének erdőben akkora ereje !
Elkapta hát botomat és elrohant vele.
Mert megrántott hirtelen, -vesztve egyensúlyom-
testtel előre bukván sárba túrtam orrom....

Kiengedett föld fagya, ez ám nagy szerencse,
így csak sárban fürdetett elmúlt nap reggele.
S Micim bottal szájában tért vissza:- Ez blamázs!
Míg botodat futtatom, te mindvégig lazsálsz?

S.MikoAgnes•  2024. január 18. 20:01

Ép lélek

Beteg testben lehetséges ép lélek?
Vagy csalóka talán amit én érzek?
A mondás szerint: Ép testben ép lélek.
Igaz sokakra, ám reám mást mértek!

Én lelkem jól megvan nem ép testemben,
örvend ő velem, amikor felkeltem !
A nehézségektől sohasem retten,
és bátorít, ha állnék elveszetten...

Ismerőseimtől gyakran hallhatom,
-mondják,- szerencsés a lelkialkatom,
Ép lelkem visz előre minden napon,
munkáimhoz erőm is tőle kapom.

S míg kísér, noszogat kedves biztatón:
céljaim, életem én fel nem adom!

S.MikoAgnes•  2024. január 15. 10:28

Szívem megölel

Ha fájdalom kínoz,
ölelj meg engem,
s nem érzem magam
oly elveszetten.

Ha félelem mardos
szoríts erősen,
s nyugtasd meg lelkem
még elmenőben.

Ha jeges úton jársz,
aggódom érted.
Imákat mondok:
így baj nem érhet.

Ha haza érkezel,
röpül a lelkem,
szívem megölel:
Ő rendelt nekem.

S.MikoAgnes•  2024. január 12. 11:31

Égről a Nap is

Fájdalmasan rideg e táj
ordító hidegben,
nincs parányi késztetés sem
udvarra kimennem.

Égről Nap is jegesen süt,
lapulnak növények,
sivár minden, szomorító,
hónak örülnének!

Irigyelek magas hegyet,
fehéren ragyogót,
odavágyom szürke tájról
gyúrni sok hógolyót.

Sítalpakkal száguldani
szélnél sebesebben,
kivonulva a világból
szárnyalhatna lelkem!