S.MikoAgnes blogja

Vidám verssel készültem,
de mindennek van ára,
hajszál került váratlan
a pezsgőspohárba.

Holnapután szülinap,
eljön hetvenkettő,
olyan sok baj érintett.
nem lesz hetvenkedő.

Ki jókedvet szeretne,
ne is keresse fel,
el ne rontsa szép napját
felemás versemmel!

Séta, s mit szemem lát,
virágok tengere,
sokszínű találka
kiskertemben szerte.

Tündéri kép ez, bár
aprócska nép ez még,
mégis ily tömegben
nyugtatón meseszép.

Tyúkhúr, mely gyomnövény,
ezernyi virággal
terített szőnyeget:
dehogy tiprom lábbal!

S mily szép dísz sárgállón
sok réti boglárka,
csillogók a fényben
új társakra várva!

Aranyló napsugár,
liluló ibolyák,
megkésett hóvirág
színez itt sok csodát!

S csokornyi kankalin
bokorból kandikál!
Nézd! Én is részt veszek
virágok randiján!

Nincs szentebb dolog az életnél,
s nekem még drágább, ki véled él.
Rég te vagy életem értelme,
együtt még sok év, de szép lenne!

Erősít kezdettől szeretet,
halálig összefűz: csak veled!
Két erős karoddal védj te meg,
melletted nem érzek félelmet.

Támadhat bárhogy e vad világ,
legyőzi szeretet, szív mit ád,
s ha jön a végleges perc.... egyszer,
hálával búcsúzom, kedves, el.

Miért, hogy az, ki korábban kedvelt,
és isteni-tehetség-tollal ír,
jaj, miért venné tőlem a kedvet
írni örömmel szerény soraim?

Miért űzne kertbe, tollam letéve,
mért zavarná tőlem csöpp múzsám el?
Túrjak csak földet? S bukjak fel estére?
És hívni a papot ezután kell?

Igen! Szeretem, vágyom a földet,
s tavasztól őszig kertészkedem én,
örülök minden éltető zöldnek:
-Látsz ennél szebbet Földünk kerekén?

Nem könnyű e munkám saját kis telken,
jól el is fáraszt, de kedves öröm ez,
s miko',ha megtelt már szépséggel lelkem,
veszem ceruzám és versbe szövöm ezt.

Galamblélekkel, nem kívánva rosszat
rendezem immár óvatos sorokba,
s elismeréstől senkit meg nem fosztva
száműztem magam: s. miko blogomra.

Mért venné tőlem el a maradék kedvet?
Épp írásaim a hozzám nem hűtlenek,
amelyek csupán szerény kis versek,
s szállhatnak széllel.......hisz arra születtek.

eredményes lett a napunk
munkához nagy erőt kaptunk
megpihenünk most az estben
csendes szeretetben ketten
üldögélve beszélgetünk
rendbe tettük teljes kertünk
vége mára újabb napnak
óráink értelmet kapnak
míg bír dolgozni két kezünk
együtt tenni úgy szeretünk!
jó fáradtan dőlni ágyba
nyugodt, szép álomra vágyva
elvégeztük a teendőt
Isten adott hozzá erőt
fejem hajtom a párnámra
s imát mondok nevét áldva....