Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kertmesék-19/4. Az Ég madarai
Rozella• 2019. április 14. 21:32
Kertmesék - ’19/4.
Az Ég madarai
Fogalmam sem volt róla március 30.-án, hogy máris eleven fiókákat nevel az egyik feketerigó pár a nagy csavart fűzfa rejtekén lévő fészekben. Amikor a fiamék megszabadították a dupla törzsű, hatalmas fát az elterebélyesedett hátsó koronarésztől,- ami már a szomszéd háztetője fölé merészkedett, ezért jó pár nagyobb ágat is le kellett fűrészelni róla -, csak az utolsó pillanatban vették észre, hogy az egyik levágandó, vastag ág tövében rigók fészkelnek.
Szeretem a rigókat, barátságos, kedves madarak és csodásan énekelnek, hozzátartoznak a kerthez. Azt tudtam, hogy több helyen is van fészek, bár nincs állandó helyük, mert ahogy évről-évre változik a kert, ahogy alakul a növényzet, mindig találnak egy-egy nekik legjobban megfelelő helyet. Volt már, hogy a teraszra felfutó sűrű lonc közepébe, vagy a fás szín fölső fagerendájára is építettek esőtől, széltől védett otthont, ami szinte kézzel is elérhető volt, mégis ott tudták biztonságban.
A most felfedezett fészek persze megmenekült. Hetek óta látom, ahogy felváltva hordják fáradhatatlanul az eleséget a fiókáknak. Amint az egyik felnőtt madár megérkezik, szájában a friss falatokkal, odarepül egy közeli ágra, de nem száll rögtön a fészekre, megvárja amíg párja érzékeli a jelenlétét, azután a fészken ülő madár kirepül és a másik azonnal elfoglalja a helyét. Általában 3-4 perc alatt meg is történik a váltás, és ez így megy naphosszat. Napok óta szokatlan hideg van, gyakran eső, és erős szél, de a fiókákat így is folyamatosan etetik, és a fészket mindig védi, vigyázza, melengeti valamelyikük.
Sajnos ma az egyik rigót élettelenül találtam meg a kert közepén, a kedvenc füvező, fürkésző helyén… A tettes ismeretlen,.. de valószínűleg a kutyám, vagy a macskám intézhette el, ősi vadászösztönére hallgatva a gyanútlan csipegető, keresgélő madarat. Szomorú vagyok. Fogalmam sincs, hogy mi lesz a fészekkel, hogyan eteti és óvja meg az immár egyedül maradt szülő a fiókákat, és egyáltalán életben maradhatnak-e ilyenkor… mi fog történni? Vagy már meg is történt…? Nem akarok a legrosszabbra gondolni, de a fészek felől csend van. Láttam ugyan délután arra repülni a madarat, de azt nem, hogy rá is szállt volna a fészekre… Ennyi az élet, törékeny és kiszámíthatatlan.
Virágvasárnap van, sokan már a húsvéti ünnepi készülődésben élnek, de a rigók és a többi madár erről mit sem tudnak. Ők az Ég madarai… hát igen, de nem az isteni manna tartja őket életben, hanem keményen megdolgoznak, megküzdenek minden kis falatért, az életért, a fiókákért… ünnep ide vagy oda… még az életük árán is.
Számít valamit is egy madár élete? Szerintem igen. Báró (az ország kedvenc fehér gólyája) is elpusztult, idén már nem tért haza… Sajnos nem zárható ki, hogy őt sok társával együtt heccből, puszta szórakozásból lőhették le…
A kérdés csak az: ki vigyáz tehát az Ég madaraira? És ki a földön az emberre? Ha tudnám a választ, biztos elmondanám.
Rozella2019. április 27. 18:54
@merleg66: @Törölt tag: @BakosErika: @skary: @csillogo: @Törölt tag: @Zsuzsa0302: @Maria_HS: @Mamamaci40: nagyon köszönöm hogy olvastátok és leírtátok a gondolataitokat. Sok mindenért van ma aggódni valónk, lehet akár egy madárért is. Jó volna valóban hinni abban, amit Jézus tanított, de valahogy manapság mégsem megy... és nem hiszem, hogy csak nekem...
Skary, Te is tudod, hogy az 'ég madarainak' Jézus nevezte őket, és Ő biztos volt abban, hogy van, aki vigyáz rájuk... A mondatod 2. felével kb. egyetértek, sőt, talán vice-versa is igaz :)
„ Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?
Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?
Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról!
A mának elég a maga baja.”
/Máté evangéliuma 6. fejezet, A gondviselés/
Mamamaci402019. április 19. 19:39
Szépen írtad meg szomorkás történetedet!
Maria_HS2019. április 19. 13:40
"Ha tudnám a választ, biztos elmondanám."-Igen elmondanám: Maria
Zsuzsa03022019. április 15. 15:57
Drága Róza! Köszönöm hogy olvashattam ezt a kis történetet. Elgondolkodtató és tanulságos volt. Remélhetjük, hogy megerősödik a kismadár :)))
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok: Zsuzsa
Törölt tag2019. április 15. 08:49
Törölt hozzászólás.
csillogo2019. április 15. 08:15
"Virágvasárnap van, sokan már a húsvéti ünnepi készülődésben élnek, de a rigók és a többi madár erről mit sem tudnak. Ők az Ég madarai… hát igen, de nem az isteni manna tartja őket életben, hanem keményen megdolgoznak, megküzdenek minden kis falatért, az életért, a fiókákért… ünnep ide vagy oda… még az életük árán is."
Igen...
"Ennyi az élet, törékeny és kiszámíthatatlan."
A Mindenséghez képest csak egy pillanat...
én is aggódni szoktam az Ég madaraiért, és az Emberekért, kinek mi van megírva, nagy titok... ha tudjuk mentjük, ami menthető... magunkat is beleértve... bizakodással teljes napokat kívánok kedves Rózám!
ezt csak úgy hoztam:
"Virágvasárnap a földi dicsőség változékonyságát és a földi boldogság hiábavalóságát tanítja nekünk. Az öröm és a szomorúság itt a földön két elválaszthatatlan testvér. Ha tehát egy napon Krisztus dicsőségében szeretnénk részesülni a mennyben, előtte át kell élnünk Vele itt a földön a szenvedés hetét és a Golgotát. Csak azután léphetünk be, mint Ő, az örök dicsőségbe, örömbe és feltámadásba."
(Papp András)
skary2019. április 15. 06:34
az ég madaraira a zég...hisz te mondtad..az égnek a madarai...tehát van gazdájuk...az embőrre a zasszony..elvileg :)
BakosErika2019. április 15. 05:35
Drága Rózám, komoly kérdéssel zártad remek írásodat.
Sajnos én is azt mondom, mint Gábor... senki.
Láttam képeket a lemészárolt gólyákról, megrázó volt...
Ölellek.
Törölt tag2019. április 14. 22:59
Törölt hozzászólás.
merleg662019. április 14. 22:19
...szerintem senki!
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
(Töredék: Radnóti Miklós)
... mire észbe kapunk, lehet, hogy késő lesz?! Az írásod nagyon átéreztem. Nálunk egy hatalmas akácfa kiszáradt. Gallyait levágtuk és befuttattuk trombitafolyondárral. Csodaszép volt és belefészkeltek a rigók, majd egy nap egy hatalmas vihar kiemelte a fát és 5-6 méterrel arrébb dobta. Napokig ott sírtak a rigók, mert a kicsik elpusztultak. Azután kerestek és találtak egy másik fát és most ugyanúgy sétálgatnak az udvaron, szedegetnek... A kutya, Zara, a kis kaukázusi (csupán 60 kiló) már megszokta őket és békésen szemléli ahogy keresgélnek... Macska sem bánthatja őket, mert azt viszont Zara nem tűrheti... A gyalogszőrös nem a kedvenc! Remek írásodhoz szeretettel gratulálok.