Pflugerfefi blogja

Szerelem
Pflugerfefi•  2019. április 16. 21:53

A fűz gondolatai

Sokszor álmodtam, hogy földig èr a fűz,

sóhajba kergetett életben lángoló tűz,
sátorként hajol fölènk, s védi álmaink,
szèl lebbentve kergeti érző vágyaink,


mint katedràlis hajol fölênk vèdve,
rozzant padon a mini szoknya tépve,
lobogó vágyat, szomjasan , bolondul,
moccan a fűz, érzőn nyikordul,


s a rozzant pad, mennyi érzèst látott,
szerelem után otthagyott kabátot,
már nem sajnàl a fűz, ő még él,
új szíveknek ,új szerelmet ígêr


az a fűz, minden csók, lengő látója,
az érzések , a vágyak kisèrő áldója.

Pflugerfefi•  2019. február 10. 21:56

Kedvesemnek

Ha a hajnal már csókolgatja szemedet,

s közben érzéssel foghatom a kezedet,

szerelmet suttog az együtt ébredés,

elhalkul a hétköznapi rákérdezés,


Oly egyforma napokkal harcolunk,

fehéret úgy szürkére karcolunk,

a szived, szivem mellett dobog,

s az idő neked is nekem is kopog,


Múlnak a szépséges  pillanatok,

pedig a neked... veled nyíló ablakok

mennyi álmot, vágyat adtak,

szívünkbe boldogságot raktak,


szerettelek és szeretem a vágyad,

ami értem izzik, megvetett ágyad,

s ha jön a végső sorsdöntő mozdulat,

egy percre szeretnèm hallani hangodat,


akàr suttogva akár keményen,

továbblépni  küzdésen, remènyen,

hallani, szívvel , mélyen szeretlek,

a túlsó oldalon sem feledlek,


Pflugerfefi•  2019. február 3. 20:45

Gondolat


Gondolatban nàlad jàrtam Szerelem,

álmaimban a szívemet keresem,
èletemet neked adtam vágyva,
benned a hitem ne legyen oly árva,


szerelem, szerelem őrjítő bánat,
lelkemet, testemet magadba zártad,
még létezel és sarjadsz újra,
mar nem kell menni, inni a kútra,


kopog az úton hozzám a lépted,
imàdkozom, még ne legyen vèged,


Gondolatban nàlad jártam Szerelem,
érzéseim nálad a talonba leteszem.

Pflugerfefi•  2017. január 3. 19:46

Együtt

Szemedből kapom a fényeket, 

így nyerek talán még éveket,

szivedből érkezik a szeretet,

százszorozza életkedvemet,


eggyütt töltött  idő ,

már csak a miénk marad,

amiből a való kinő,

ahogy az élet halad,


nekem teremtett a mindenható,

s talán veled múlok el,

a dalt azt az altatót,

eggyütt daloljuk el,


a párom voltál tűzön , vízen át,

megbocsátottál minden hibát,

veled vívtam meg  harcaim,

veled  ráncosodtak arcaink,


és ami még vissza van,

tudom veled fogjuk számolni,

s eggyütt döntjük el,

hogy lehet, vagy nem

az életet vádolni.....

Pflugerfefi•  2016. szeptember 14. 19:33

Belőled elmenekszem

Vad ideg ráng bennem, 

belőled elmenekszem,

engedj így visszamennem

majd tétován lefekszem


s kéjtől lucskos öledben,

álmom fonnyadó,

mit újra felfedeztem,

ereimben szunnyadó,


éjben suhogó lihegéssel

fantáziám szárnyra kap

,bőrredőkre omló reszketéssel

ölelem az árnyadat


élhetsz emlékként súlyos ködökben,

szememben maradtál

élhetsz ismeretlen örömökben

nekem akkor is 

                  nekem végleg ittmaradtál !

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom