Pflugerfefi blogja

Vers
Pflugerfefi•  2019. február 3. 20:45

Gondolat


Gondolatban nàlad jàrtam Szerelem,

álmaimban a szívemet keresem,
èletemet neked adtam vágyva,
benned a hitem ne legyen oly árva,


szerelem, szerelem őrjítő bánat,
lelkemet, testemet magadba zártad,
még létezel és sarjadsz újra,
mar nem kell menni, inni a kútra,


kopog az úton hozzám a lépted,
imàdkozom, még ne legyen vèged,


Gondolatban nàlad jártam Szerelem,
érzéseim nálad a talonba leteszem.

Pflugerfefi•  2018. november 21. 10:03

Idő

Lángra lobbanok, mint gyertyán a kanóc,

bàr már nem örök e lángolás,

a szívem ketyeg, hisz nem ifjú és vadóc,

ott mocorog kérdőn a távozás,


Érzéseim súgják még a boldogságot,

testem nyűgje visszatart,

az idő szele csapkodja a lángot,

távolinak tűnik már az èletstart,


Hiszem, hogy lesz még  álom, tovább,

felhőkön nevető képzelet,

rövid időmre nem leszek ostobább,

tán látok lelket èrintő képeket,


Vasfoga ráncokat rág arcomra

s nem gondolok elmúlt harcokra!


Pflugerfefi•  2018. október 21. 22:28

Nyomot hagyok


Ha nyomot hagyok, hol mások is jártak,
mélyebb gondolatokkal kell álmodnom,
szívvel kell , hisz a hajnalok várnak,
tudom át kell adnom vándorbotom,


Nem lehet mély a nyom mit hagyok,
szavam , úgy érzem kardinális,
attól még csak magam vagyok,
ha nem vigyázok elnyel a kanális,


Az az út mit előttem vájtak,
látom már nem az én utam,
lehetne de közé kell bájlag,
kimerni kiszáradt kutam,


Suttog a falevèl, hull egyre,
lappang az ősz, s utamra lehel
ködöt, mennék fel a hegyre,
de a völgy vonzása terel,


lépteim síkos utakon koppannak,
vágott bokrokkal találkozom,
érzèseim nekidőlnek a holnapnak,
talán az új jövővel barátkozom

Pflugerfefi•  2018. szeptember 6. 19:23

Gyermekkorom nyarai

Nèha még eszembe jutnak

gyermekkorom nyaralásai,

friss , hideg vize a kútnak,

a falusi élet illatos varázsai,


kemence sut , döngölt föld 

fellocsolva, tisztára seperve,

ahogy nagyi friss tejet tölt,

ami Riskától imènt lett fejve,


ürge öntés, vödrökkel a rètre,

hordtam a vizet a gémesről,

ettem, ürgepörkölt ebédre,

a kukoricagóré egerestől,


tisztaszoba szalmazsákkal,

este hazatèrő tehénkolomp,

idilli nyugalom varázzsal,

trágyadomb, a kakasporond,


kemencében sült kenyèr,

egy csupor meleg tej,

a kèrgesre dolgozott tenyèr

simítása, áldott delej,


tojás keresés, tyúkhúsleves,

és ahogy a nyíló kapukban,

a tehenek hazatalálnak,

csoda valóság a falukban!


Pflugerfefi•  2018. augusztus 16. 21:25

Eredő

Cipeled sorsod akár melegben nagykabátot,

hol találsz, hol nem közben alkalmi barátot,

kik az úton nem kisérnek, csak csapódnak,

s ha kellenének, messzire elkallódnak,


életszagú pillanatokkal mélyen megáldva,

tennél érte hogy más legyen, szíved kitárva,

félrelökik, ronda pofák kárörvedőn vigyorognak,

árban visszaúszni, melyben örvények forognak,


kopott gondolatok megrágása  rosszízű ebéd,

mint mikor nem szeretett kaját tesznek elèd,

szeretnéd életed csodának megélni, aládpakolnak,

a sátán lovai  vályúdból jóízűen abrakolnak,


hajszolt sors , bársonyfényen siklik az élet,

mindenkivel ölelkezik ,persze nem véled,

de szemed elött öröm , csaló a látszat,

olybá mint egy nem látogatott tárlat,


sarkon fordul az igaz,  hisz nem várja,

mikor elsodorja  a hazugság nem tűrő árja,

lép hátra feladja , stabilnak tűnő állàsait,

frontvonal mögött építi kivàró sátrait.


lehet a sors tán búgocsiga , pörögve,

de az élet vissza fogja bár hörögve,

emészt a lèt , és zenèl a temető,

sejtmagon úgyis éled az eredő.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom