Pflugerfefi blogja

Vers
Pflugerfefi•  2019. április 16. 21:53

A fűz gondolatai

Sokszor álmodtam, hogy földig èr a fűz,

sóhajba kergetett életben lángoló tűz,
sátorként hajol fölènk, s védi álmaink,
szèl lebbentve kergeti érző vágyaink,


mint katedràlis hajol fölênk vèdve,
rozzant padon a mini szoknya tépve,
lobogó vágyat, szomjasan , bolondul,
moccan a fűz, érzőn nyikordul,


s a rozzant pad, mennyi érzèst látott,
szerelem után otthagyott kabátot,
már nem sajnàl a fűz, ő még él,
új szíveknek ,új szerelmet ígêr


az a fűz, minden csók, lengő látója,
az érzések , a vágyak kisèrő áldója.

Pflugerfefi•  2019. április 2. 21:59

Tavasz szonett



Tudta a tèl, hogy újjulàs èrkezik,
langgyá búsúl a hideg roppanàs,
tavasz-tündér nevetve vétkezik,
tél arcán könnycsepp az olvadás,


jövőt ígèr a lenge rügypattanás,
szende napsugár lép a létbe,
eltűnőfélben jégcsap csattogás,
homokot perget a szèl, a tèrbe,


boldogabbnak tűnő mosoly ,
elvetett élet sarjad, búvik,
araszol távolba felhőgomoly,


esőcsepp kúszik le a mèlybe,
éltet alomban pàrolt magokat,
s új vágyat olt az éledő reménybe!






Pflugerfefi•  2019. február 3. 20:45

Gondolat


Gondolatban nàlad jàrtam Szerelem,

álmaimban a szívemet keresem,
èletemet neked adtam vágyva,
benned a hitem ne legyen oly árva,


szerelem, szerelem őrjítő bánat,
lelkemet, testemet magadba zártad,
még létezel és sarjadsz újra,
mar nem kell menni, inni a kútra,


kopog az úton hozzám a lépted,
imàdkozom, még ne legyen vèged,


Gondolatban nàlad jártam Szerelem,
érzéseim nálad a talonba leteszem.

Pflugerfefi•  2018. november 21. 10:03

Idő

Lángra lobbanok, mint gyertyán a kanóc,

bàr már nem örök e lángolás,

a szívem ketyeg, hisz nem ifjú és vadóc,

ott mocorog kérdőn a távozás,


Érzéseim súgják még a boldogságot,

testem nyűgje visszatart,

az idő szele csapkodja a lángot,

távolinak tűnik már az èletstart,


Hiszem, hogy lesz még  álom, tovább,

felhőkön nevető képzelet,

rövid időmre nem leszek ostobább,

tán látok lelket èrintő képeket,


Vasfoga ráncokat rág arcomra

s nem gondolok elmúlt harcokra!


Pflugerfefi•  2018. október 21. 22:28

Nyomot hagyok


Ha nyomot hagyok, hol mások is jártak,
mélyebb gondolatokkal kell álmodnom,
szívvel kell , hisz a hajnalok várnak,
tudom át kell adnom vándorbotom,


Nem lehet mély a nyom mit hagyok,
szavam , úgy érzem kardinális,
attól még csak magam vagyok,
ha nem vigyázok elnyel a kanális,


Az az út mit előttem vájtak,
látom már nem az én utam,
lehetne de közé kell bájlag,
kimerni kiszáradt kutam,


Suttog a falevèl, hull egyre,
lappang az ősz, s utamra lehel
ködöt, mennék fel a hegyre,
de a völgy vonzása terel,


lépteim síkos utakon koppannak,
vágott bokrokkal találkozom,
érzèseim nekidőlnek a holnapnak,
talán az új jövővel barátkozom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom