Pflugerfefi blogja
SzemélyesRád hangolódtam.....
Rád hangolódtam az èvek során,
mint zenekar a karmesterre
s mint ízt érzi a borász a boràn
űz a vágy hajnalban és estelente
felhőket sodor a hajnali szèl
lelkeket kötöz sorjáz az érzelem
a mámor kérdezve mesél
nem talál fix helyet a félelem
rád hangolódtam az évek során
kordában tartott mosoly a jutalom
èbredtem vállaltan mindig korán
hisz szerelmed kísért végig utamon
nos azt hiszem ez pont egy álom
mely valósággá kéredzkedett,
keresd a szívet tán megtalàlod
mert az érzés mindíg vèdekezett
ŕád hangolódtam az évek soràn
a szeretet hangja angyalhang
a közös utak odatekert volán
s a tovàbb kongó nagyharang
Ars poetica
A szél sodorja elmém szilànkjait
hitem szèthullott törmelèkeit,
vadviràg nő majd sírom fölött,
nap szítta porom oda költözött,
voltam, ki voltam éltem delén,
hagytam mit megéltem èn,
semminek tűnő maradèkom,
versekbe írott hagyatèkom,
nem dőzsöltem csak leéltem,
nem kaptam nem is kèrtem,
az èletem mégis szèp volt,
bàr maradt rajt"itt-ott folt,
emlékem úgyis itt marad,
az élet nèlkülem is halad,
s ha valakinek szívében felbukkanok,
lelkébe szèp szavakat suttogok,
versekbe írtam aroganciámat,
szűrt és sżűretlen nyers vágyat,
versekbe fúlt kètes èrzelmeket,
èlet adta álmokat, fèlelmeket,
emlèkezz rám ha megèrted,
hisz emberi mivoltom volt teèrted,
lehetnènek soraim ars poeticám,
ha mulandóságom nem lenne
a legnagyobb hibàm.
Elmegyünk..
Most mèg érezlek, látlak,
de mikor intenek az istenek,
csak lelkemben talàllak,
fènylő ujjaikkal intenek,
jöjj és viszünk a holnapba,
koborló àlmok varázsszőnyegèn,
úgy megyünk végleg tovább,
a mindensèg füstös egèn,
burkolva szárnyatlan tollakba,
ott vízionálhatod a repülèst,
s tisztàra söpört utakon kereshetnéd,
a betegágyból felkelést,
most mèg èrezlek és làtlak,
de már tudom, hogy előremész,
csak a jövőben talállak!
Hétköznapi hősök.
Egyszerű, kevés beszèdű, ám dolgos,
hajnali èbredés, legott munkát talál,
henyèlésben nem ő a főkolompos,
lustaság elvei szerint... napi halál,
kérges tenyér, mit a dolog ráncosít,
háztájiban ember lèptékű az álom,
két szép lova, miket èrtékük táltosít,
nincs mire azt mondaná, nem találom,
hetek vègén elmegy Isten házába,
meggyónja nem létező bűneit,
viragot tesz a kereszt alatti vázába,
s munkával tolja tovàbb dolgos éveit,
hetköznapi hőssé szememben válik,
többet èrő émber nekem mindenkinél,
ki mást nem remél, örömmel halàlig,
munka és kenyér örökkévalóságig.
Vallomás
Volt egy életem, de volt egy szorzó,
sátán kutyájának ugatása lelkembe mar,éltemet lopná, vinné pokolra hamar,angyal léted lazán visszakergeti,mert vagy nekem, kit szeretni isteni,
már neked őszülök, s te pedig nekem,szèp gyermekek , értelmes ígèretek,unokák , szép életre váró csodàk,ők kik soha nem lehetnek mostohàk,
örökül hagyjuk a szèpre vàgyàst,a tudásszomjat, mint kapált ágyàst,s ha gyülekeznek gonosz érdekek,szereteted megoldja, bár féltelek,
a tyúkanyó ki tereli a csibéket,kotyogja az értelmet, s az igéket,anyatigris hite a szerető család,kitárja az èlet beszorult ablakát,
ez legyen egy vallomàs,úgy szeretlek mint senki màs!