Pflugerfefi blogja

Pflugerfefi•  2019. február 10. 21:56

Kedvesemnek

Ha a hajnal már csókolgatja szemedet,

s közben érzéssel foghatom a kezedet,

szerelmet suttog az együtt ébredés,

elhalkul a hétköznapi rákérdezés,


Oly egyforma napokkal harcolunk,

fehéret úgy szürkére karcolunk,

a szived, szivem mellett dobog,

s az idő neked is nekem is kopog,


Múlnak a szépséges  pillanatok,

pedig a neked... veled nyíló ablakok

mennyi álmot, vágyat adtak,

szívünkbe boldogságot raktak,


szerettelek és szeretem a vágyad,

ami értem izzik, megvetett ágyad,

s ha jön a végső sorsdöntő mozdulat,

egy percre szeretnèm hallani hangodat,


akàr suttogva akár keményen,

továbblépni  küzdésen, remènyen,

hallani, szívvel , mélyen szeretlek,

a túlsó oldalon sem feledlek,


Pflugerfefi•  2019. február 3. 20:45

Gondolat


Gondolatban nàlad jàrtam Szerelem,

álmaimban a szívemet keresem,
èletemet neked adtam vágyva,
benned a hitem ne legyen oly árva,


szerelem, szerelem őrjítő bánat,
lelkemet, testemet magadba zártad,
még létezel és sarjadsz újra,
mar nem kell menni, inni a kútra,


kopog az úton hozzám a lépted,
imàdkozom, még ne legyen vèged,


Gondolatban nàlad jártam Szerelem,
érzéseim nálad a talonba leteszem.

Pflugerfefi•  2019. január 20. 21:52

Ima

Súlyos imàk is tévedések,

ahogy a mesék is mesések,

köveken csattognak a lépések,

sebeket takarnak a tépések,


templomok kopott kővén ige

kúszik fénytelen, úgy hidegen,

hitet képzel álmodva , ridegen,

s megdermed dobbanó szive,


halálos álomból fanatizálva,

ébredsz és várod, keresed,

majd betérsz a kocsmába,

és bedobod következő felesed...

Pflugerfefi•  2019. január 3. 21:00

Új úton.

Ha veled él az ébredés,

hiába súg falsan a fáma,

kordában tart az èltetés,

és kilóg a lónak a lába,


a mérték szinte invázió,

a határ  továbbtolódik,

az óra már nem casió,

a lètünk sorssá oldódik,


talánba oltott semminek

igéret a kövült làtszat,

a majdan változik akinek

a most csak alázat,


pro es kontra csupàn 

altató oda és vissza,

ha mese altat bután,

az oltott àlmot issza,


így làtszik a semmitèrés,

súgják, maradj magadnak,

súlyos hiba lesz a túlélés,

a holtak tán új úton haladnak....




Pflugerfefi•  2018. november 21. 10:03

Idő

Lángra lobbanok, mint gyertyán a kanóc,

bàr már nem örök e lángolás,

a szívem ketyeg, hisz nem ifjú és vadóc,

ott mocorog kérdőn a távozás,


Érzéseim súgják még a boldogságot,

testem nyűgje visszatart,

az idő szele csapkodja a lángot,

távolinak tűnik már az èletstart,


Hiszem, hogy lesz még  álom, tovább,

felhőkön nevető képzelet,

rövid időmre nem leszek ostobább,

tán látok lelket èrintő képeket,


Vasfoga ráncokat rág arcomra

s nem gondolok elmúlt harcokra!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom