Pflugerfefi blogja

Almát csen a fàról a gravitáció,

komposztban a jövő èrik,

megèrkezik a nyàr, vakáció,

az őszt a szelek vèdik,

Szelekkel fut az idő versenyt,

 nyer az idő , nyer a szél,

tovább dühöngetik a tengert,

életet egyik sem kímél,

Almafàt éltet a humusz, a föld,

Ádám és Èva óta gyökerein èl,

gyümölcsét élvezd, örököld

ízèt, magjàt,  úgy soha nem alél,

Alma gyümölcsök kiràlya,

idő védi, érzèkeny lelkületét,

nincs ízetlen vère, hibàja,

vèdi az ember fénylő èletèt,

Becsüld a gyümölcsfàkat,

hisz èltető valóságot ígèrnek,

egy alma rejt vitaminbombákat,

nem bántanak, csak kímélnek.

Még láthatod, hogy a szerénysèg veszít csatát,
pedig kinyitná a szolídság most zárt ajtaját,
gondolhatsz arra, hogy a végnélküliség,
arcodra fennen varázsol,  zavart klisét,


ha az ember ébred , kóbor gondolattal,
hogy lesz az éj a vergődő pirkadattal,
életet lehelő , engesztelő karizma,
sóhajjal  vágtató , őrült kataklizma,


a napod ha nyújtva végtelenítve folyna,
mosolyod  torz vigyorrá  gombolyodna,
szerte hullott érzéseiddel  karöltve,
szemedet , könnyeid elmúltra törölve,


még vannak érzések, tüntetően lágyak,
melyek visszafogott, szelidített vágyak,
olcsó , véletlen örömre érett képzeletek,
melyeket hódítanak a végtelenek!

Nők... ti nők, ti fájva érző valóságok,

Lényed ifjú, kajla gondolom.  

a bor löki ki belőlük a dallamotmint Vezúv a tüzes lávát