Pflugerfefi blogja
SzerelemBelőled elmenekszem
Vad ideg ráng bennem,
s kéjtől lucskos öledben,álmom fonnyadó,mit újra felfedeztem,ereimben szunnyadó,
éjben suhogó lihegésselfantáziám szárnyra kap,bőrredőkre omló reszketésselölelem az árnyadat
élhetsz emlékként súlyos ködökben,szememben maradtálélhetsz ismeretlen örömökbennekem akkor is nekem végleg ittmaradtál !
Emlékem nálad
Kezdetben volt a végés végtelen a kezdet
véges lesz-e a még?megérzed-e a vesztedkényszerű a létedátkos a vágyads majd elmeséled hogy a puha ágyadtakarója alatt újra nő a vágyadahogy az idő haladttűnődtél a percenölelted az óráts ahogy a gyufa sercenellobban eldobnád az órát percet napotmegkeseredett álmodösszegyűrt paplanod már nem vigyázodnem őrzöd a helyememlékem nálad már csak részea végelszámolásnak.Keresem
keresem a szót, mit ki nem mond az ember
keresem az alkonyt, mit elrabol az éj
keresem az éjjelt, mit nem talál a fény
keresem de nem lelem,fejemet forgatom
talán megtalálom a másik oldalon
keresem az utam, mit letaposott más
keresem kenyerem, ami nem kalács
keresem a borom, mit megittak mások
de visszajöttek hozzám a régi barátok
a régi barátok, a gyönyörű versek,
keresem a rímet, s a keservet
ezt az életre szóló szerelmet.
Vágyunk
Ujjaid, mint ekék szántják bőrömet,
szemeid, mint e kék
ég, tengermély,
Atlanti vagy Csendes
óceán, meredély
fent, lent mély vizek,
igen , mered ne félj,
nem, nem hisztizek,
átváltott borzongásom
lanyha stresszbe,
tested borzong, ásom
magam bőröd alá,
nézd már hajnalodunk,
odunk falán, fény sikoltott,
s kioltott a hold
egy részeg
imbolygó gyertyafényt
a vágyunk..!