Pflugerfefi blogja

Gondolatok
Pflugerfefi•  2019. április 4. 21:50

Magyarnak maradni....

Kérdem én, ha külföldre szakadtál,

ha sírsz, ha korosan szeretsz,
átváltozol, vagy magyarnak maradtál,
miben éltél , mindent feledsz?


a magyar hant tán melegebb ha takar,
szíved kisérője szavadnak súlya,
elítèlhet bármely kolónia, ha akar,
magyar lelkednek az lesz a búja,


itt élhetsz, halhatsz  fènytelen,
külhonban boldogulhatsz idegen,
honi rög alatt nyugodni érdemtelen,
máshol halni valahol hidegen,


nem káromol a magyarok  Istene,
a boldogulás nemzetközi útja,
a vesztesek merítő kútja,
de hazád  itt és a lègtere.




Pflugerfefi•  2019. április 2. 21:59

Tavasz szonett



Tudta a tèl, hogy újjulàs èrkezik,
langgyá búsúl a hideg roppanàs,
tavasz-tündér nevetve vétkezik,
tél arcán könnycsepp az olvadás,


jövőt ígèr a lenge rügypattanás,
szende napsugár lép a létbe,
eltűnőfélben jégcsap csattogás,
homokot perget a szèl, a tèrbe,


boldogabbnak tűnő mosoly ,
elvetett élet sarjad, búvik,
araszol távolba felhőgomoly,


esőcsepp kúszik le a mèlybe,
éltet alomban pàrolt magokat,
s új vágyat olt az éledő reménybe!






Pflugerfefi•  2019. január 20. 21:52

Ima

Súlyos imàk is tévedések,

ahogy a mesék is mesések,

köveken csattognak a lépések,

sebeket takarnak a tépések,


templomok kopott kővén ige

kúszik fénytelen, úgy hidegen,

hitet képzel álmodva , ridegen,

s megdermed dobbanó szive,


halálos álomból fanatizálva,

ébredsz és várod, keresed,

majd betérsz a kocsmába,

és bedobod következő felesed...

Pflugerfefi•  2019. január 3. 21:00

Új úton.

Ha veled él az ébredés,

hiába súg falsan a fáma,

kordában tart az èltetés,

és kilóg a lónak a lába,


a mérték szinte invázió,

a határ  továbbtolódik,

az óra már nem casió,

a lètünk sorssá oldódik,


talánba oltott semminek

igéret a kövült làtszat,

a majdan változik akinek

a most csak alázat,


pro es kontra csupàn 

altató oda és vissza,

ha mese altat bután,

az oltott àlmot issza,


így làtszik a semmitèrés,

súgják, maradj magadnak,

súlyos hiba lesz a túlélés,

a holtak tán új úton haladnak....




Pflugerfefi•  2018. november 21. 10:03

Idő

Lángra lobbanok, mint gyertyán a kanóc,

bàr már nem örök e lángolás,

a szívem ketyeg, hisz nem ifjú és vadóc,

ott mocorog kérdőn a távozás,


Érzéseim súgják még a boldogságot,

testem nyűgje visszatart,

az idő szele csapkodja a lángot,

távolinak tűnik már az èletstart,


Hiszem, hogy lesz még  álom, tovább,

felhőkön nevető képzelet,

rövid időmre nem leszek ostobább,

tán látok lelket èrintő képeket,


Vasfoga ráncokat rág arcomra

s nem gondolok elmúlt harcokra!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom