Pflugerfefi blogja
ÉletmódGyermekkorom nyarai
Nèha még eszembe jutnak
kemence sut , döngölt föld fellocsolva, tisztára seperve,ahogy nagyi friss tejet tölt,ami Riskától imènt lett fejve,
ürge öntés, vödrökkel a rètre,hordtam a vizet a gémesről,ettem, ürgepörkölt ebédre,a kukoricagóré egerestől,
tisztaszoba szalmazsákkal,este hazatèrő tehénkolomp,idilli nyugalom varázzsal,trágyadomb, a kakasporond,
kemencében sült kenyèr,egy csupor meleg tej,a kèrgesre dolgozott tenyèrsimítása, áldott delej,
tojás keresés, tyúkhúsleves,és ahogy a nyíló kapukban,a tehenek hazatalálnak,csoda valóság a falukban!
Bikamúlt
Hason fekve hasonultam,
asszonyban igen, de az más,múltamban kotorászok éjjel,volt , mi volt felütött tojás,kolbàsszal , rúdtáncos kéjjel,
lanyha a jelen, bent parázsló,meg viszi tovább a lendület,viszont a tervhez kell varázsló,pirulába szorított szívtünet,
őszinte sorok, ne vedd zokonolvasó, hiheted és bevallhatod,hisz ettől szenved barát, rokon,bikamúltad bőgèsét álmaidban.... hallhatod!
Tépett álmok akkordjai
Vannak még elkopott létek,
melyek (önzőn) a földig érnek,
vannak még melegben is fázók,
és az esőben meg nem ázók,
holnap is sírva vígadók,
médiák, nagy pénzért hazudók,
vannak hajlongó csicskák,
de lassan kinyílnak a bicskák,
vannak sárba tiport létek,
hosszan magukba zuhant népek,
vannak túlgondolók, érzők,
vannak tudatukban vérzők,
vannak boldogságot ígérők,
fényben, napppalban is égők,
vannak agyrágók és blokkolók,
életigézetben tombolók,
zúzott, tépett álmokkal sírók,
erővel, önbizalommal bírók,
hamuban érlelt életek,
nem megérdemelt végzetek,
hát ilyen a biztonságos vajúdás,
mintha köztünk élne Júdás,
mérgezett lett a biblia,
ezért már nem jön isten fia.
Láttam sírni az istent
Láttam sírni az istent,
kukában matatnak minden,
magára teremtett képei,
bottal a kezében túrja kukát,
mások szemetén éledez,
már rég nem játsza a butát,
nem kell vigyázó védelem,
nincs már maró szégyenérzet,
kérdés sincs régóta már,
tudja semmit nem kérhet,
főleg valódi feloldozást,
meghalt az élet számára,
maradt a döglött vegetáció,
tudja, hogy ő az a náció,
kinek a lét rázuhant a vállára,
ő is kereste életnek értelmét,
de soha nem lelt barátra,
s ha néha megkérdezték,
a kukában , ott megtalálta.
A piás
belépett, vékony volt és szürke,
pulthoz lép, bort kér tisztán, úgy érzem már rajta van a listán,felhajtja, a pohár üresszól,töltsön legyen szíves,
a második pohár után,oldódik, nem néz oly sután,a harmadiknál már beszél,egy egész. életregény
míg mesél, lazàn , ledöntkettőt, szeme már fennköltlélekről árulkodik, homályborul reá, üres hodály,
dülöngélve , billegve, részegenelsétál,köszön félszegen,másnap hallottam, talánegy padon utolérte a halál.
nevét sem tudom ő is haladt az uton,ami mindenkit kisértde ő már odaért.