Napsugár blogja

Rám ereszkedő szürke homály,
Párásítja szívem méla hangulatát,
Nap hanyatlása lett a fertőző ragály,
Színtelenség okozhatja fejtegetném fogalmát,

Sugárselymet toldanék a Naphoz,
Fényesíteném melankolikus hangulatom,
Csendes eső árkot mélyít bánatomhoz,
Szél sem szárítja fel csepergős halmazállapotom

Monoton percek üteme, tompa zajok,
Röpke fuvallattal szellő érintése arcomon,
Tikos álmaimtól orvul megfosztotok,
Könnyező hajnalok elől őszikém bebugyolálom,

Gomolyfelhőim sötét zászlója erélyesen lobog,
Vad vihar tombolásának moraja velem süvöltő,
Szétszaggatja zászlóm, tornádó ereje morog,
Elnémuló égiháború látóhatárán fényíved felsüvítő.

Régmúlt szerelem margójára

Ringató

"Sudár volt a Nap járásának karcsúsodó tartása"
Elvakította a világot Fénylány odaadó szikrázása
Ringass, ringass, dajkálj még
Szomjazom csókjaidra repetáznom kellene még

Gesztenyék kopogásával szférámba törtél!
Már megint itt vagy? Hívatlan vendég!
Szívtégláim közzé szorosan bepréselődtél!
Nem akartalak! Asztalomnál helyet foglaltak nemrég!
 
Összetört bennem végleg ez a nyár!
Szívem csupán beékelt fájdalmat érintő idegpár!
Megcsaltál! Hirtelen jött hevesen lobogó verőfény...
Azóta hűvös a reggelem nappalom is vérszegény
 
Ez a nyár kiölte szívemből a Napsugár melegét!
Hasogat a csend! Kiszárítja energiám velejét!
Dobogtat szívfalamon a magány! Kitörni készül talán?
Kellesz nekem fényár! Lúdbőrzök életem alkonyatán.
 
Szerelmes volt belém a hódító nyár? Vagy csak játszott csupán?
Gyümölcsei mézét, oly sokszor éreztem számon buján
Kívántam a mustos szerelem nedűjét kortyolgatni!
Élveztem perzselődésünk! Éheztelek pátyolgatni!
 
Bohém álom volt csupán nekem ez a nyár azt hiszem!
Elhittem, hogy a boldogság nekem is jár, ha őrizem
Nőiességem virágait mohón falták a tiszafák
Cserfességem őszi sértődések elnémították!
 
Uralma alá vont engem váratlanul ez a nyár!
Marionett voltam, kiben hamar felépült a légvár
Csókoltál, becéztél kellemes volt ez a dorombolás
Majd, mint egy rosszalkodó bábhoz szólt a dorgálás!
 
Mozaikjaim visszhangosan csörrentek ezen a nyáron!
Csatát veszített eszelősségem robbant aurámon!
Rohantam a távolba hegyeket másztam! Vadásztalak!
Szeltem Tiszát, dúltam Dunát suhanó fákban láttalak!
 
Megadom magam ezen a nyáron gyarmatod leszek!
Hiszek a csodákban szívem tombolja: Nem Feledlek!
Üres szívkamrám érzem aortapumpáidban pulzál
Teliholdkor ösvényt vágok, hisz szerelmed ott bujkál...
 
Lapulsz színes őszben! Rejtőzöl előlem észrevétlen!
Ha összeégne szemünk szökkenne őzikém szemérmesen
Dívás színteremről lelépve mellékszereplővé váltam
Hódítasz Múzsákat! Én meg emlékünkkel bőrig áztam!

Hamisságod álcázod zsákmányejtésed trófeáján
Szétcsúszott lakatunkra omlott az Appenninek
Te csak élj önfeláldozón, S ne mondd el seninek,
hogy hideg rázza testem életem túloldalán!

Bíboros pünkösd piros virradata,
Eljött ismét a boldogság áradata,
Bordó pünkösdi virágok, ti szent csodák,
Kivirítottatok bennem síró Golgoták!

Bíboros pünkösd piros virradatánál,
Keresztények barangolnak a  zarándokútnál,
Királyokat választunk a híres történelmi zónán,
Lugasomon tengerár csapkodja rózsám,

Bíboros pünkösd piros virradata,
Hajnalban turul ajkáról szólt diadala,
Estlepelben magas hegyek fölött szárnyal,
Esőfelhőimen tovarepülsz a fénylő nyárral,

Bíboros pünkösd piros virradata,
Üdvözítő áhítata, nyugalom árnyalata,
Szól az ige felcsendül a lélek dallama,
De egy anyai szív fájdalmára nincs balzsama.

Piros virradat pünkösdi bíborosába,
Hógalamb berepül hívő otthonába,
Felszabadít! Értünk száll szolgálatba,
Megtisztít halandókat összegyűjtött porába.

Piros virradat pünkösdi bíborosába,
Révedezem kitisztult felhők távolába,
S Orion csillag ragyog turulmadár képében,
Öreg Istenük körbevitorlázza védelmében.

Piros virradat pünkösdi bíborosában,
Elcsendesült a vihar szívem pitvarában,
Megnyugvásban lépek Szűzanyámhoz vigaszért,

Rózsafüzéres szentmadár repked Turul-fiamért.

Kristályhegy fészekből elreppent a Griffmadár

Hangmoraj áttörte az univerzum csendtöredékét,
Szívbarlangomra szüntelen szitáló harmatár,
Csendesíti anyatigris fájdalmának zörrenését,

Szárnycsapásaidra szétterül repkedő emlékem,
Eget verő villámok hangját áttörte születésed,
Ősfonálból emberré fejlődtél, síró Kerecsenem,
Teli torokból szárnyra kelt világra jöveteled,

Mikor még kicsiny fiókám voltál csak reptettelek,
Hosszabb távolságra soha nem engedtelek,
Védőszárnyaim alatt lassan tanítottalak szállni,
Később átélted milyen csillagmiriád szárnyalni,

Ahogyan repültek felettünk a madárfelhők,
Úgy szálltak tova az önfeledt gyermekévek,
Szárnytávolságod feszesebb, hívnak álomsellők,
Vad szíved szelídül langyos szellő muzsikál éjnek,

Táltos szabadságszeled ég és föld között vágtat,
Méltóságos Tűzmadár áttetsző fényed sugároztad,
Futóid homokdűnéi viharzó porfelleggé váltak,
Tenger felszínén suhanásod fellebegő lánglobogó,

Ősz ködölt hegyről vezényeltek Kárókatonák,
Kisfiús regédben sokszor csatáztak játékkatonák,
Oroszlán ösztönömmel békéért harcolok, féltelek,
Jegyezd meg Fiam! Kristályhegyen mindig megvédenek!