Napsugár blogja

Könnyezve nézek a semmibe
Nem hiszek senkiben!
Egy elhibázott döntés
S elhalt az életérzés

Ez nem érdekel senkit sem!
Nincs ki segítsen
Gyógyulásig velem legyen!
Egyedül nem sikerül semmi sem!

Elszállok, mint sirály a tenger felett!
Istenem! Fogd meg végre kezeimet!
Könnyebb lesz talán odaát
Nem érezném tovább testem fájdalmát!

Néma gyászod leszek
Szívedben szúró jégcseppek
Sokat szenvedtem érzed
Hol nem látnak kicsordul könnyed.

Heves zivatar elmosta a kánikulát,
Izgatottan vártam a nagy találkozást,
Ernyő felettem nem zavar ma az sem,
Magányos házamból szaporán elsiettem,

Muzsikaszót hallok távolban pezseg az élet,
Én is eloszlatom a szürkeséget
Torkomban érzem hevesen dobbanó szívem
Milyen lesz az anonim titkos szerelem?

Hangja kedvesen szolmizált nekem,
Fényképét számtalanszor megnéztem,
Mégis a valóság add majd igaz képet,
Hinni akarom velem még jó történhet,

Felvillant a korzón a magas férfiideál,
Tekintetünk zavarunkban gyorsan vibrál,
Valóság nem csapta be hiú képzeletem,
Ő számomra a várva várt nagy szerelem,

Megtorpant léptem remegett kezem,
Udvarisan megtartotta az ernyőt felettem,
Remegő hangommal rebegtem köszönést,
Szemeiben láttam szerelem tükröződést.

Vártalak Kedvesem

Halványan oson a fény bölcs fák között,
Jóleső melegség szívembe költözött,
Zizzen az avar súg valamit,
Felsóhajt nagyon vár valakit,

Tó felszínére rásimul a napsugár szelíden,
Emlékünk szivárvánnyá vált, mint átéltünk ketten
Őszi erdőben közös sétáink,
Forrásnál forrón csobbanásaink

Játékos szellő cirógatja arcom,
Ölelésedre, oly nagyon vágyom,
Magány lassan felemészti testem,
Fájó csend válaszol nekem,

Könnyező szemmel kérdezem,
Teremtő miért vett el gyorsan tőlem,
Hideg van bennem mióta elmentél,
Egy nemesebb világban csillag lettél,

Susogó leveleken lépteid hallom,
Nélküled néma, csilingelő hangom,
Arra vágyom hozzád megtérjek,
Érzem nagyon vársz hívnak a fényjelek.

Árva kislány nem várja a gyermeknapot,
Születése óta intézetben lakott,
Szüleit nem látta még soha,
Szomorkodott, sorsa hogy lehet, ily mostoha,
Nevelőivel kimentek a ligetbe,
Ott sem oldódott fel a szigorú fegyelembe,
Irigykedve nézte az örömteli gyermekarcokat,
Tiszta fényű, édes szülői mosolyokat,
Búsan figyelte a bazsalygós gyermekeket,
Csupa szívvel kaptak szülői szeretetet,
Körhintában forogtak körkörösen,
Belekucorodva anyu, apu ölébe,
Csúszdán csúsztak pajkosan,
Hullahopp karikáztak cikkcakkosan,
Látszott rajtuk szeretetben élnek,
Cinkos hanggal nevetgéltek,
Árva kislánynak könny szökött szemeibe,
Soha nem élt édes szülői szeretetben,
Ábrándozott róla milyen lehetne,
ha édes szüleivel élhetne
Szóltak a nevelők menni kellett,
Kötött szabályokhoz alkalmazkodni igyekezett,
Kedvetlenül nézte szobájából az intézet kapuját,
Gyermeknapon sem láthatja az Anyukáját,
Álmaiban sokszor elképzelte milyen lehet,
Édesanyjánál nem látott szebbet,
Éva nevelőnő nyitott be szobájába,
Kontyban feltűzött hajával kissé szigorú arcvonású,
Mindig pontosan betartatta a házirendet,
Árva szíve most még jobban sajgott, szepegett,
A ligetre gondolt és a sok édes szülőre,
Nevelőnő hűvösen megfogta vállát,
Kezébe tette gyermeknapi ajándékát,
Egy hajas baba volt göndör fürtökkel,
Könnyezet a baba szeme az övével,
Szemét lesütve megköszönte ajándékát,
Nevelőnő megsimogatta copfba kötött buksiját.

Smaragdfátylat vont az éj,
Rajta ragyog ezernyi csillagfény,
Várok rád a sziklaszirten talpig smaragdban,
Elmerülök a Hold rejtélyes arcában,

Kerestelek, kutattalak a valós világban,
Szemed láttam északi fények csillagában,
Hűvös fuvallat simogatja arcom,
Gyengéd érintésed érzem vállamon,

Több száz éve kettévált dualitásunk,
Hét lakat őrzi anomitásunk,
Dolgom volt még itt a földi világon,
Nehéz feladatokat kellett megoldanom,

Másik felem mindig nagyon hiányzott,
Tiszta szívedet más soha nem pótolhatott,
Fáj a hiányod! Kemény próba minden napom,
Foglyod lettem nélküled nem élhetek szabadon,

Ma éjjel velem vagy látlak a Holdban,
Szívedhez szerelmes szerenádot dúdoltam,
Nem születhettél le velem,
Könnyű álmon hozzád száll lelkem.