Napsugár blogja

Gyöngyvirág, jácint

Nárcisz, illlatfelhő száll-

Újjászúletés

Újjászületés

Zsong,- bong friss a természet-

Tavasz operett

Üde fény ébreszt

Arany napkorong lebeg-

Újjászúletés

Szememben szemed

Szívem felélesztetted,-

Újjászületés

Cseresznyevirág

Sziromszoknyáját szórja-

Újjászületés

Arannyal gravírozó gyöngyös-tű,

"Mesterségem, Te gyönyörű,"

Tollamban titkom rejtem,

Bánatom, örömöm belettem,

Nem fáradhatok el soha,

Bár lehet sorsom mostoha,

Lendülettel tölt fel a szójáték,

Tollammal minden perc ajándék,

Természetben szárnyal képzeletem,

Lelkem ilyenkor színesbe öltöztetem,

Sodródó folyóba lebegek,

Szívemben pillangók repkednek,

Fájdalmam gyógyítják rímes sorok,

Sírásomra szócsengést alkotok.

Egy reggeli kávé mellett nyújt vigaszt,

Mesterségemtől semmi el nem riaszt,

Tollam! Te szép, ékes díszem,

Minden vonásom diadalívem,

Utolsó lélegzetemig maradj velem,

Társam vagy örök, hű szerelem.

Idézet: Nemes Nagy Ágnes: A mesterségemhez

Ködköpönyegbe őszrózsakelyhek,
Mélázó idő, fellegek felgyűlnek,
Dermedő szirmok, szomorú lett kedvünk,
Szürkületalkony, fényfátylak eltűnnek,

Egymással biztos átélünk telet,
Melegszik lelkünk, karjaidban kuckó,
Ölelésünk olvad, tűzmáglya kezed,
Forrongunk össze, bőrünkben láng- buckó,

Örökre együtt, ötvözve jegyünk,
Egy életen át, vigyázz Én rám, kérlek,
Így nem érezhetem, süvítő szelünk,
Zord idő zajában, semmitől nem félek,

Jégszobor ajkán, csókjaink nyoma,
Elfagyott rózsák, dáliák a kertünk,
Szerelmünk alakít, duál-pár forma,
Szívünkben nyílnak, vörös rózsák velünk.

Idézet: Vas István Rapszódiák egy őszi kertben.

„Házadtól jaj, de messze lakom”

Forgószél fújj/ hogy meghalld hangom,

Hargita hegy/ Én szép vidékem,

Megmártózom/ tó gyöngyvízében,

,Felébredek/ hajnalhang kürttel,

Hajam fonom/lágy szellőfürttel,

Mezőt bejárom/ pejkó lovammal,

Sólymom viszem/ csupán magammal,

Szénaboglyát/hordunk mi nyáron,

Serénykedni / kell tiszta tájon,

Hegylánccsúcson,/ elidőz szemem,

Erdélyország/ Én mesés helyem,

Várlak Kedves/ gyakorta téged,

Fenyvesekbe/,elbújt szépséged,

Lakni hívlak/ nagy szeretettel,

Párban élünk/a természettel.

Idézet Urr Ida Itt az írás c. verséből.