Napsugár blogja

Angyallány" Egy kedves versírótársammal közös szerzemény.
(Pergamentalitás)

Barna szemedben aludtam én egykor,
és láttam minden titkát, mely belém hatolt,
Démonok útvesztőjén jártál, sötét éjjelen, 
Délibábon Angyal jelenést láttál a derült égen,
Igen ott jártam harcos vagyok, és lehet hogy téged védtelek,
Mikor karmoltak, mert Én téged, oly nagyon Szeretlek!
Angyalszárnyaimmal repkedtem a tisztáson,
Varázspálcámmal, elkergettem száz Démont,
Kitisztul a világ, csicsereg a természet,
Fészkükből piciny madárfiókák kireppennek,
Hogy ha itt lennél elbújna minden Démon,
finom vagy mint a virágszirom,
Köszönöm, hogy megszülettél, csak Angyal lehetsz jól tudom,
Kardodat kifeszítetted, a sárkányt lefejezted!
Elkergettél álmaimból rút lidérceket! 
Fekete Démonok körgyűrűjéből kiszabadítottad az Angyallányt!
Harmatgyöngyös ártatlanságát erődökkel védelmezted!
Szabadon táncol ma az Angyal könnyű lett lelke,
Száll, száll, tavaszi szellő langyos fuvallatával lenge,
Délibábos fénytenger fölött megküzdött száz halállal! "kicsiny teste"

Egy év telt el azóta, történelmi század,
Szeplőimre lehullt esőcsepp, ujjaidon felszárad,
Te komisz tél! Elraboltad tőlünk, a napfényes órákat,
De a tavasz kibontotta, lugason a rózsákat,

Itt vagy mellettem újra, s ez nem álom,
Párnám izmos mellkasodon megtalálom,
Szétárad bennünk, a rég elveszített nyugalom,
Számomra nincs ennél szebb alkalom.

Levendulaillatú mezőn libegőzöm,
Szellő dallamával, egy valcerra keringőzöm,
Szoknyám fodrait, fellebbenti lágy sóhaj,
Szétárad testemen ezernyi fényraj,

 Gondolkodtam rajta, hogy a következő versemet, közzétegyem-e a blogomban. Mert nem akartam, hogy negatív kicsengése legyen írásomnak. Én úgy vélekedem, hogy sok gyermek-szülő kapcsolatban vannak tüskék, melyek néhanapján felsértik szívünket. Én ezeknek a fájdalmas érzéseimnek adtam hangot versem által. Ettől függetlenül ne vonjatok le messzemenő következtetéseket, mert nagyon Szeretem az Édesanyámat.




Sír a ringó orgona

Sír a ringó lila orgona,
Könnycseppjeimtől duzzad szirma,
De sokszor megdorgáltál jó Anyám!
Értetlenül kérdeztem, miért szidalmaztál?
Hányszor sírtam jó Anyám?
Mikor elcsattant pofonoktól piros lett orcám,
Szaladtam rögvest, a nagyihoz, s elmondtam bántottál,
Szigorú voltál hozzám, olykor erélyes,
Miért kapja ezt egy kislány, ki csendes?
Sekélyen mérted az anyai szereteted,
Mérleged gyakran a másik oldalra billentetted,
Úgy éreztem nem is vagyok édes, csak mostoha!
Holmi lelenc lennék csupán, kit befogadtak szép házba?
Ne haragudj rám, szeretnék írni sok szépet,
A virágok nyílásáról, ahogyan a tavasz ébred,
Nem lenne akkor őszinte a bennem lévő szó,
Csak, amolyan álomképen suhanó illúzió,
Érzékeny szívem sír a ringó orgonával,
Nem tudhatom miért kaptam dorgálást jó Anyámtól,
Még mindig belém-sajdulnak a fájdalmas ütések,
Melyek gyermekkoromban érintettek,
Megbocsátom, mert fájdalmat hasított beléd az élet,
Szigorú voltál, de Én így is Szeretlek téged.
Ma már nem vagyok tini, érett Nővé formálódtam,
S megértem az intő szavakat, amitől acélosodtam,
Az életkatedrálisán kiállom a nehéz próbákat,
Ha eltorlaszolják az utam, elgurítom a sziklákat, 
S nem tesznek labilissá a kötött szabályok.
Ha a cudar világ éle megszúr, mint a husángok
Én akkor is sziklaszilárd jellemű Nő maradok!

Táncoló idő, tangózó perc,
Pianínómon felhangosított terc,
Egybevonz ez az örült éjszaki szving,
Testünk egy ütemre ring, hasamon csingiling,

Csábító szavaidra poharam koccintom,
Mellkasodra bájitalom loccsantom,
Bíborvörös szaténomban, veled kacérkodom,
Túlfűtött éjjelen neked Gésát játszom.