Napsugár blogja

Gyász
Napsugar0607•  2021. november 1. 15:06

Angyallány





Anya van ma minden szóban,
Gondolatban, bús dalomban,
Szinte látom csodás arcát,
Hallom göndör kacagását,

Nem halt ő meg odaát van,
Egy szebb, nemesebb világban,
Ott él, hol nincs több fájdalom,
Rosszindulat, gúny, szánalom,

Hideg sírkő elfáradt testet takar,
de a lélek halhatatlan élni akar,
Szólok hozzá, úgy mint régen,
Megérti, ha bánat kínoz éppen,

Angyal lénye mellém huppan,
Könnyeimet törölgeti gondosan,
Felsegít sohasem hagy elesetten,
Útjaimon mellettem száll észrevétlen,

Sírján ma csendesen égnek a mécsesek,
Fehér, sárga krizantémok díszlenek,
Angyallány látható gyertyái fényében,
Anya halhatatlan testet váltott a Mennyben.





Napsugar0607•  2021. június 16. 14:17

Hajnalmadár

Elrepült édes, hajnalmadaram,
Azóta a lég hideg, hangtalan,
Hívnám vissza csicsergéssel,
Válaszol nekem fájó, csenddel,

Hol vagy, merre szálltál?
Édesanyám, árván hagytál!
Nézem a vakítóan kék eget,
Fodros felhőkön repülhet,

Átszárnyalta az égbolt horizontját,
Angyalmadarakkal repteti szárnyát,
Minden hajnalon keresem,
Hangja csivitelés volt nekem,

Pirkadatkor reppent serényen,
Körülötte a ház nyüzsgött sebtében,
Olyan volt, mint a patyolat,
Nem ismerte a fáradalmat,

Fent szárnyal az égen látom,
Megszűnt számára a nagy fájdalom,
Olyan ügyesen repteti szárnyait,
Angyalok simogatják suhanásait,

Könnyezve hallgatom a dalos madarakat,
Reptessétek vissza Édesanyámat!
Jobban szeretet, mint azt hittem,
Fájt neki, mikor szomorú volt tekintetem,

Nem fog úgy senki félteni,
Bántalmaktól megvédeni,
Ahogy azt Édesanyám tette,
Könnyeimet sokszor letörölte,

Mikor elsötétül Napom a földi világon,
Szállunk együtt minden hajnalon,
Átszeljük a legmagasabb hegyeket,
Óceánokat, tarajos tengereket,

Addig a sírkerted látogatom,
Ahol szívem bánatát elsírhatom,
Hófehér virágokat viszek neked,
Ez jelképezi legjobban tiszta jellemed.



Napsugar0607•  2020. november 7. 13:58

Megmaradt mosoly ( Korondy Csilla festményére)


Nótás kedvű volt az Én nagyapám,

Megmaradt mosoly rózsás arcán,

Bajszát mindig fütyörészve sodorta,

Kalapját lúdtollakkal cirádázta,

Soha nem volt keserű a hangja,

Jókedvűen telt dolgos hétköznapja,

Szorgalmasan vetett, aratott, szántott,

Nem mutatott fásult fáradtságot,

Hétvégén szerette a muzsikaszót,

Bálokon eljárta még a talpalávalót,

Szemrevaló menyecskéket megcsörgette,

Nótájával a hangulatot felpörgette,

Bizony engem is megtáncoltatott,

Pördült a szoknyám, ahogy forgatott,

Jókedvünkben együtt énekeltünk,

Bálozókkal csoportos táncba kezdtünk,

Vonatozásba pörögtünk hajnalig,

Nótánk elhallatszott a másik faluig,

"Nincs párja a babám kökény szemének"

Húzták a legények örömittasan zenéltek.

Napsugar0607•  2018. július 18. 15:44

Napkirály

 

Három hónapja, hogy elmentél,
Nem búcsúztál papi, úgy siettél,
Azóta könnyes szemem mindennap,
Szívem a fájdalomtól meghasadt!

Hová siettél annyira mondd?
Hiszen még annyi szép terved volt,
Dédunokáidat még látni akartad felnőni,
Velük még sokat szerettél volna játszani,

Gombóc van a torkomban,
Szétszakadt szívem gyászomban,
Hiányzik nagyon a jóízű nevetésed,
Hangod, és az őszinte kedvességed,

Nincs már, aki aggódjon értem!
Nem szólít senki kislányomnak engem!
Érzem most is féltő szemed őriz a mennyből,
Nem akarod, hogy könny hulljon szememből,

Még összeköt minket a láthatatlan lélekfonál,
Üzenni szoktál nekem, mikor a szél muzsikál,
Ha védelmezni akarsz könnyű záport hullajtasz,
Tévedéstől, rossz döntéstől eltántorítasz,

Napkirály vagy a mennyben angyalok kisérnek,
Fénykardoddal előttem jársz kivágod ösvényem, hogy ne féljek,
Nincs többé jó, vagy éppen rossz döntésem,
Égi könnyeiddel,s a Nap sugarával vezeted léptem.

Napsugar0607•  2018. május 4. 17:40

Elsírtam minden könnyem ( nagypapám emlékére)

 

Elsírtam minden könnyem,
Halálos ágyadnál zokogva kértem,
Megszólítottam Istent!: "még ne vegyen el tőlem",
Tavaszra unokáiddal akartál kacagni önfeledten,
Soha nem fogtam meg haldokló kezét,
Nem töröltem ki szemeiből utolsó könnycseppjét,
Nagypapám halálos ágyánál megtettem,
S rájöttem az élet gyorsan múló idő intervallum,
Születés és halál közötti mozzanati faktum,
Nehéz volt a fájdalom, nagyon nehéz,
Szívemből kiszakított egy vérző részt,
Megpróbáltam enyhíteni szenvedését
Törölgettem homlokát, simogattam vállát,
Gyermeki szeretetem ringatta álmát,
Olyan nyugodt volt az arca soha nem feledem,
Nem rajzolódott ki rajta a félelem,
Szorította kezem erősen éreznie kellett szeretetem,
S megnyugodva lépte át a mennyország kapuját,
Abban a percben úgy éreztem kitéptek belőlem egy darabot,
Űr maradt bennem hiánya fájdalmat hasított,
Egy hónapja az angyalkák virágos mezején cseng kacagásod,
Bárcsak a hangod még egyszer hallhatnám,
És viccelődhetnénk még az élet nagy baján,
Hisz mindig azt mondtad: "Ne sírj soha kislányom",
Rögvest felvidítottál, ha láttad nyomaszt bánatom,
Ha tehetted volna elveszed az összes nehézségemet,
Csak, hogy boldognak láthasd végre szeretett gyermeked,
Húsvét előtt fehér galamb lelked felszállt a mennybe,
Soha nem léphet senki helyedbe,
Apám helyett édes nagypapám voltál,
Az élet kudarcaitól oroszlán erőddel megóvtál,
Üresek azóta a nappalok, hogy elbúcsúztál tőlünk papi,
Tudom fentről vigyázol ránk, és próbálsz féltőn szeretni,.
Úgy fogok élni, hogy az égi országból is büszke lehess rám,
És mosolygva meglásd: Igen, ő az Én csodaszép lányunokám,
Ma kedvenc virágodat fehér orgonát sírhalmodra teszek,
Szívem szegletéről ráfolynak sűrű zápor könnyek,
Hiányzol nekem nagypapi, nagyon Szerettelek….

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom